Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

jutottak bennük. Ennek következtében a kórus helye is megváltozott — az oltár szomszédságából a szentéllyel szembe, a templom végére került monumentális orgona körül helyezkedett el. A mondottak alapján látható, hogy a trienti zsinat után a korszellem és annak megnyilatkozási formái jórészt megváltoztak. Az immanens világnézettel és életformával szemben erős transcendens igények és törekvések jelentkeztek. A vallás elsőrangú kérdéssé vált nemcsak az Egyház, hanem az államok életében is. Igaz ugyan, hogy az utóbbiak számára a hit nem csupán metafizikai gondolatrendszert jelentett, hanem közösségképző eszmevilágot is s az uralkodók nem egyszer inkább az utóbbi érdekében védték az országuk hitegységét. A pápai állam mint itáliai nagyhatalom, a katolikus államok mint abszolutista monarchiák Az olasz városállamok — pl. Firenze, Genua, Velence — korunkban már nem játszották korábbi jelentős szerepüket. Amerika és az ázsiai szigetvilág fölfedezése után a kereskedelem és egyáltalán a gazdasági élet súlypontja a Földközi Tenger vidékéről áttevődött az Atlanti Óceánnal érintkező országokba — 4cezdetben a spanyol és portugál, aztán a holland, francia és angol területekre. Az anyagi erők elapadása után a kulturális (az irodalmi, tudományos és művészeti) vezetésről is kénytelenek voltak lemondani az olaszok. Egyetlen olasz nagyhatalom a pápaság volt, mely gondoskodni tudott az olasz hitegység megőrzéséről és a XVII. században kialakított barokk Rómában méltó fővárost teremtett az olaszságnak. A XVI. század vezető uralkodója V. Károly spanyol király és német császár és fia, II. Fülöp volt. Bár V. Károly kormányzásának (1519—56) majdnem egész idejét a lutheranizmus elnyomásáért folytatott harcokban töltötte, viszonylag kevés sikert ért el. Amikor élete végén megkötötte az augsburgi vallásbékét, kénytelen volt tudomásul venni, hogy a németség nagy része az újítók pártjára állott. Ezt az eredményt elsősorban I. Ferenc francia királynak lehetett köszönni, aki 1521-től 1544-ig szinte állandóan harcban állt V. Károllyal, aki ily körülmények közt alattvalóival szemben nem tudta úgy érvényesíteni uralkodói hatalmát, mint pl. VIII. Henrik és Erzsébet Angliában, Wasa Gusztáv Svédországban. Bár V. Károly élete végén öccsének, a bécsi Ferdinándnak adta a német császárságot, fia, II. Fülöp spanyol király mégis Európa leghatalmasabb uralkodója maradt (1556—98). Az apa -706