Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

VIII. FEJEZET A BENCÉS SZERZETESSÉG MEGERŐSÖDÉSE A BAROKK, ÖSSZEROPPANÁSA A FÖL

VILÁGOSODÁS KORÁBAN A trienti zsinat; döntései s azok hatása; a XVI—XVII. század olasz, spanyol, francia szentjei; a hittudományi és lelkiéleti irodalom Róma 1527-ben történt kegyetlen kirablása, a Sacco di Roma, Luther, Zwingli, Kálvin tömegeket magukkal ragadó mozgalma, a német fejedelmek, a dán, svéd és angol királyok egyházellenes támadása sok vezető egyéniség számára világossá tette, hogy a reneszánsz immanens világnézetének és földies életformájának ápolása nem tudja biztosítani az Egyház eredményes működését s a lelkek békéjét. Keserves tapasztalatok után egyre többen értették meg a jogtudós Cajetanus és az érseki székéről lemondó Caraffa Péter törekvését, akik „az isteni szeretet oratoriumá"ban az imádságot, az istentiszteletet, a nép keresztény nevelését és az önmegtagadást tették életük céljává s a reform eszméjét propagálták egyházi és világi körökben. Hozzájuk csatlakozott a neves velencei diplomata, Contarini és a híres humanista, Sadoleto is. A mozgalom akkor öltött komoly formát, amikor a korábbi életében egyáltalán nem kifogástalan III. Pál pápa (1534—49) bíborossá nevezte ki a még civil Contarinit, továbbá Caraffát, Sadoletót, az angol Polét, akik 1537-ben kidolgozták az egyetemes reform tervezetét, a „Consilium de emendanda Ecclesia"-t. Ennek alapján, az ő ösztönzésükre hívta össze a pápa 1545-ben Trientbe a régóta esedékes egyetemes zsinatot. A zsinat több hoszú megszakítással 1563-ig tartott s munkája korszakot alkotott az Egyház történetében. A pápai követ elnöklete alatt bíborosok, érsekek, püspökök, apátok, rendi generálisok és hittudósok részvételével tárgyaló zsinat meghatározta a protestánsok által megtámadott hittételeket, mint a hagyomány hitforrás jellegét, a szentségek, a pápaság a papság krisztusi eredetét; előírta azokat az erkölcsi elveket és teendőket, melyeket az Egyház vezetőinek és tagjainak követniök kell. Ezek során hangsúlyozta a jócselekedetek erkölcsi értékét és fontosságát; eltiltotta az egyházi javadalmak halmozását; elren-699