Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

kal szőtt, 2 igazgyöngyökkel volt díszítve. Egy másikat magas hímzésű arany virágok ékesítettek. A 18 dalmatika, 8 pluviálé közt szintén több értékes darab volt. Az egyik püspöksüveget gyöngyök, a szövetkötésű evangéliumos könyvet drágakövek díszítették, a szentély falait szőnyegek, az ülőhelyeket szövetek borították. A 25 többé-kevésbé díszes antipendiumból 10-et újabban szereztek. A fémtárgyakat illetően a 13 kehely közt egy gyöngyös és ékköves is szerepelt, all pár ezüst ampolnából többet aranyoztak. Az egyik kézi kereszt (pacificale) zománcos volt, egy mellkereszt (pectorale) aranyból készült, 4 gyertyatartó s több kisebb-nagyobb tömjénező pedig ezüstből. Érdekes alkotás lehetett a kis, üvegből való szentségház, melynek fölső részén volt a keresztben végződő ezüst szentségtartó. Végül megemlítjük, hogy amikor Kolozsvári Tamás Garamszentbenedeken dolgozott, akkor, 1427-ben készült Kolozsmonostor leltára, melyből nyilvánvaló, hogy ez a nagy erdélyi apátság is gazdag egyházi fölszereléssel rendelkezett. Ünnepélyes alkalmakkor használták azt a 12 kazulát, melyeken állati, növényi és virágos alakokat arannyal, selyemmel hímeztek ki. Egy arannyal átszőtt infulán sárga selyem alapon az Űr Jézus, Szűz Mária s az apostolok, egy kappán virágok, madarak és oroszlán képe volt látható. Ezeken kívül hasonló művészettel készített egyéb pompás textiliák sorakoztak egymás után a kolozsmonostori ruhatárban. A bencések közvetlen művészi tevékenységéről keveset mondhatunk. Mint festőt említettük már a garamszentbenedeki miniátort, Balázst. Rajta kívül bizonyára többen is foglalkoztak könyvek díszítésével. A bencés festők közt a pécsváradi Jakab lehetett a legnevesebb, aki számára a finom kultúrájú és művészetkedvelő Ernuszt Zsigmond pécsi püspök 1500-ban pápai engedélyt szerzett, hogy egy éven át monostorától távol, exclaustrálva székesegyházában dolgozhassék, annak falait díszíthesse. Más rendekkel összehasonlítva nem sok az, ami művészi vonatkozásban a XV. század folyamán apátságainkban történt, noha nagy szükség lett volna rá. Nemcsak az egyszerűbb építkezések, hanem a legművésziesebb alkotások — pl. Vérteskeresztúr, Somogyvár — is tönk szélére jutottak s nem volt, aki némi áldozattal megmentette volna azokat. Pedig a magyar humanizmus és reneszánsz vezetői közül nem egy — pl. Vitéz János, Váradi Péter — bencés apátságok jövedelmének segítségével élte előkelő, Maecenast utánzó életét. Közülük csupán ketmokost. 43 Szent Benedek fiainak II. 673