Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

Debrenthey 1447-től kezdve két évtizeden át élvezte a pannonhalmi s közben a széki apátság jövedelmét is. így volt módja, hogy gazdag könyvtárt gyűjtsön, melyben megvolt Szt Ágoston, Ambrus, Jeromos, Gergely több műve, s Szt Kelemen levele is. Egyik híres kódexe Nagy Sándor életét, a másik II. Pius előtt 1463-ban elmondott beszédét tartalmazza. Valószínű, hogy nemcsak az elsőt, hanem a másodikat is a firenzei Johannes Marcus mesterrel készíttette. A művész kétszer is megfestette mecénása képét: amint térden állva a pápához fordul, s amint átnyújtja neki kódexét. Kálmáncsehi könyvtárát még a külföldiek is megcsodálták. A főpap gyönyörűen díszített egyházi vonatkozású kódexei (missale, breviárium) maradtak ránk — de bizonyára készítetett profán tartalmú, klasszikus kéziratokat is. Ezzel kapcsolatban azonban azt is meg kell jegyeznünk, hogy Kálmáncsehi nem csupán fehérvári prépost, majd váradi püspök volt (1474—1503), hanem 1468 óta Pannonhalma kormányzója, 1483-tól 10 éven át Somogyvár, majd két évig Szekszárd kommendátora is. S miközben jórészt ezek jövedelméből a pompás kódexek készültek, a somogyvári bencések lakása beázott, temploma és dormitóriuma roskadozott. A hiteles helyek életének és működésének ellenőrzése; Kolozsmonostor szerepe 1437-ben; a „formulás könyvek" Az a terület, ahol a bencés apátságok az egész korszakon át a legtöbbet dolgoztak, a hiteles hely volt. Nemcsak a régiek folytatták működésüket, hanem újak is csatlakoztak hozzájuk. Zsigmond 1424-ben Zebegénynek adott erre vonatkozó f öl jogosítást, Mátyás pedig a 60-as években Bélát bízta meg, hogy Kőrös és Pozsega megyék területén lássa el a hiteleshelyi teendőket. Mátyás király nagy súlyt vetett a hiteles helyek kifogástalan működésére. Annak érdekében mondatta ki az 1471. évi 18. törvénycikkben, hogy a pecséttel, azaz hiteleshelyi joghatósággal rendelkező konventek mind a király kegyurasága alá kerülnek. A rendelkezés célja az volt, hogy a hiteles helyeket függetlenítsék a helyi hatalmasságok, főleg az illetékes kegyurak befolyásától, s biztosítsák munkásságuk pártatlanságát, megbízhatóságát. Hasonló célt szolgált a föntebb már említett 1486. évi 11—12. törvénycikk is, mely a konventek erkölcsi színvonalát kívánta emelni jórészt azért, hogy azáltal azok közhitelű működése is megnyugtatóbbá váljék. Ha ugyanis a hiteleshelyi tagok zabolátlan életet élnek, akkor alig várható tőlük, hogy egyéb -674