Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

reguláris életét megsemmisítéssel fenyegette, a kommenda volt. Ahol a sok pusztulás ellenére is valami jövedelem maradt, a szintén elszegényedő püspökök és világi urak igyekeztek megszerezni maguknak. Ezt könnyűvé tette számukra az 1438-ban tartott nemzeti zsinat, a bourgesi gyűlés, amely megszerkesztette a Pragmatica Sanctio1. A zsinati eszme légkörében tárgyaló gyűlés igen határozottan lépett föl a szentszékkel, annak rendelkezéseivel, főleg a reservatio és az annaták rendszerével szemben. Az annaták összegét kb. felére szállította le, s kimondotta, hogy a nagyobb egyházi állásokat szabályszerű választással töltsék be. Ennek eredménye az lett, hogy azután a pápa akarata helyett a királyé lett a döntő. A király ugyanis jogot kapott, hogy a választások során, „sollicitatio benigna"-t alkalmazhasson, — s az ő jóindulatú kívánsága rendszerint követendő parancsot jelentett a választó konventek számára. Ily körülmények közt a kb. 500 apátságot benépesítő francia bencések élete sem nyújtott vigasztaló képet. A cluny apát 1417-ben úgy látta, hogy a szerzetesek nagy része nem követi a Regulát: nem teljesíti fogadalmát, nem tartja a böjtöket, az aszketikus gyakorlatokat, nem éli a közös életet, nem végzi a liturgiát, nem hordja a szerzetesi ruhát. De a munka is elveszítette korábbi becsületét. Ritkaságszámba ment St Denis példája, ahol még szorgalmasan dolgozott „Franciaország történetírója", Chartier János, majd Levrian Máté; később azonban ott is üres cím lett belőle. A művészetek közül a képfestészet élt legtovább, de már az is a liturgikus könyvekre korlátozódott. Ezeket, az egész századon át jelentkező bajokat végül már a király is szerette volna orvosolni. A kívánságára 1493-ban összeült toursi zsinat helyesen látta meg a bajok gyökerét, azért a kommenda-rendszert akarta megszüntetni s a választás szabadságát biztosítani. Mivel azonban ennek a határozatnak a végrehajtása sokak érdekét sértette volna, nem is történt meg. Ez a kísérlet éppúgy meghiúsult mint Amboise György bíboros, roueni érsek, pápai követ törekvése, aki az 1501—10. években a kommenda-rendszerrel szemben kongregációban kívánta egyesíteni az apátságokat. Hogy a szerzetesi szempontokkal szemben minő erők álltak és érvényesültek, az nyilvánvalóvá vált a X. Leó és I. Ferenc által 1517-ben kötött konkordátumban, mely a főpapi s az apáti székek betöltését kifejezetten a király jogának ismerte el. A konkordátum kikötötte ugyan, hogy a kinevezendő csakis 23 éven fölül levő bencés lehet, akinek a kinevezését a pápa erősíti meg, -603