Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

Kommendátor-uralom Hispániában Ha szomorúan állapítjuk is meg, hogy a kommenda-rendszer következtében a szerzetesi élet igen ellanyhult, sőt el is akadt a legtöbb itáliai kolostorban — a hispániai apátságok még annyi életerőt sem mutattak korunkban. Az egyes kiváltságos rendtagok számára rendszeres jövedelmet és úri megélhetést biztosító prebenda-rendszer után a kommenda uralma következett, mely itt vált legáltalánosabbá. Mindkét rendszer arra irányult, hogy az előkelő, de elszegényedett családok tagjai eltartását, illetőleg a kegyben álló személyek jutalmazását biztosítsa. A pápák és a királyok szinte versenyeztek egymással a kommendátorök kinevezésében — ia bencés családi otthonukat vesztett és sokszor egyébként is hivatásnélküli szerzetesek pedig pásztor nélküli nyájjá váltak. A fegyelem meglazult, az imádság és a munka elvesztette vonzó erejét; sokan kóbor, vágáns életmódot folytatva az utakat járták és a kocsmákat látogatták. Ezzel a szinte általános romlással szemben mégis a szebb jövő ígéretét láthatjuk a régi nagy apátság, Ripoll perjelségében, Montserratban, mely a XV. század elején kezdte meg önálló életét, hogy aztán a reguláris bencés életnek s az ország Szűz Mária tiszteletének egyik központja legyen. A francia apátságokat a ,,Pragmatica Sanctio" és a Konkordátum juttatja a király hatalma alá A franciák korszakunkban is, a XV. század közepéig folytaták a százéves háborút az angolok ellen, ami végül is a franciák győzelmével és a királyi hatalom megerősödésével végződött. Ezek a politikai viszonyok természetszerűleg mély hatást gyakoroltak a bencések életére is. A meg-megújuló hadjáratok óriási károkat okoztak anyagi és erkölcsi tekintetben egyaránt. Hogy csupán a nevesebb monostorokat említsük; Ferrièrest az angolok fölgyújtották, Fleury 1443 óta szinte romokban hevert, a XV. század közepére Vezelay, Luxeuil, Corbie és Lerins szintén az anyagi tönk szélére jutott. Róbert clunyi apát 1418ban azt jelentette a pápának, hogy birtokait sok helyen elpusztították, szerzeteseit pedig elűzték, vagy megölték. Ugyancsak főleg ennek a háborúnak volt a következménye, hogy a Clunytől függő angol perjelségek V. Henrik (1413—22) és parlamentje kívánságára végleg elszakadtak anyakolostoruktól és önállósultak. A másik veszedelem, mely az apátságok létét s a konventek 602-