Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

készített á^t Benedek regulájához s 1464-ben fölállította az első olasz könyvnyomdát. Utána II. Pál pápa, 1471-től pedig Borgia Rodrigo bíboros (a későbbi VI. Sándor) tartotta hatalmában a monostort, aki 1484-ben és 1492-ben is Colonna János bíborosnak ígérte arra az esetre, ha pápává választják — ami 1492-ben meg is történt. Az ősmonostor, Montecassino jövedelmeit 1443-tól 1504-ig szintén egyházi notabilitások élvezték. IV. Jenő Trevisan Lajosnak, Aquileia bíboros patriarkájának adományozta, kinek pedig már több kommendája is volt. Hasonló volt IV. Jenő unokaöccsének, II. Pálnak az esete is, aki 1465-től 1471-ig birtokolta az apátságot. Halála után a nápolyi király, Aragoniai Ferrante (Ferdinánd) fia, János bíboros, 1486 óta pedig Medici Lorenzo. fia, a két év múlva, 13 éves korában bíborossá kreált János lett a kommendátor. A délitáliai Cava 12 bencése már a püspök-apátok korában is csupán mint káptalan működött. Ezen az életmódon nem sokat változtatott Fusco bíboros kommendátorsága sem, ami 1431-ben kezdődött; a szerzeteseknek azután sem volt beleszólása apátságuk ügyeibe. 1465-ben az az Aragoniai János bíboros kapta meg, aki pár év múlva Montecassinót is megszerezte magának. Caraffa Olivér bíboros kommendátor (1485—97) azonban rajta volt, hogy apátsága a páduai reformmozgalomhoz csatlakozva visszatérhessen eredeti hivatásához. Látható a mondottakból, hogy az itáliai vezető monostorok, a gazdagabb apátságok szerény szerepe abból állott, hogy anyagi eszközeiket egyházi funkcionáriusok s egyéb, jó családi és politikai összeköttetésekkel rendelkező személyek szolgálatába állították. Ahhoz, hogy maguk a bizonyos fokú anyagi függetlenséget kívánó tudományos, irodalmi és művészi tevékenységet fejthettek volna ki, már alig volt módjuk. Jellemző esetnek tekinthetjük, hogy bár a bolognai egyetem hittudományi karának 1362-ben történt megszervezésében a bencéseknek (pl. a clunyi Péternek) is volt része — a XV. század végéig csupán 5 bencés szerzett ott doktori fokozatot. Tudományos téren talán az egyetlen bencés Tedeschi Miklós volt, aki akkortájt hírnevet szerzett magának, de ő is a kcxmmenda-rendszertől kevésbé sanyargatott Szicíliából származott. A XIII. század végén meghalt Bernát montmajouri apáttal, az ,,abbas antiquus"-szal szemben őt „abbas modernus"-nak nevezték, aki neves jogtanár, raonrealei apát, végül palermói érsek volt. Mint a zsinati eszme egyik főképviselőjét az 1438-ban választott ellenpápa, V. Felix bíborossá nevezte ki s mint ilyen halt meg 1445-ben. -601