Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

Ezek, a reneszánsz légkörében élő egyházi és világi uralkodók jól tudták, hogy artisztikus életformájuk kialakításához és fönntartásához komoly anyagi eszközökre van szükségük s azokat igen gyakran a javadalmas szerzetesi intézményekben, főleg a még mindig jelentős bevételekkel rendelkező bencés apátságokban találták meg. Északitália jelentősebb apátságai fölött a XV. század folyamán főleg a környék urai rendelkeztek — jórészt ők adták azokat kommendába. A gazdag páduai Szt Jusztinát már 1400 körül Carrara András szerezte meg. Mivel a kommendátor családjával együtt harcolt és vereséget szenvedett Velencével szemben, érthető, hogy apátsága is súlyosan lakolt miatta. Halála után XII. Gergely unokaöccse, Correr Antal bíboros lett a kommendátor, annak lemondása után, 1408-ban pedig Barbo Lajos, aki aztán új életet vitt a régi monostorba. Polirone kommendája fölött a mantuai Gonzagák rendelkeztek. Pontidát 1451-ben az a velencei származású Barbo Péter bíboros szerezte meg, aki később mint II. Pál pápa Montecassinót és Subiacót is birtokába vette. A novalesei apátság 1470 körül jutott kommendába. Pár évvel később ugyanez lett a sorsa a szomszédos Fruttariának is. Nonantula 1449 óta élt a kommendátorok uralma alatt. Kinevezésüknél főleg egykori birtokuk, Modena urai, az Esték érvényesítették befolyásukat. Rovere Julián bíboros még mint II. Gyula pápa (1503— 13) is megtartotta apátságát, melyet 1514-ben aztán a ciszterciek kaptak meg. A hét és fél százados dicső múlttal rendelkező Nonantula így szűnt meg a bencés rend számára. A középitáliai Farfát IX. Bonifác 1440-ban unokaöccsének, a ciszterci Tomacelli Ferenc bíborosnak juttatta, aki után más bíborosok, aztán az Orsini család tagjai következtek, kik közül Cosimo bencés is lett. VIII. Ince jóvoltából az 1480-as években aztán a Rovere család szerezte meg az apátságot, illetőleg annak javait. A Róma falain kívül álló Szt Pál a század elején annyira elnéptelenedett, hogy csak 5—6 szerzetes élt benne, az apátok viszont a városban levő palotájukban laktak. Az 1364-ben német bencések által újjászervezett Subiacót 1389 óta a Rómában székelő apátok kormányozták, akik kinevezés révén jutottak állásukhoz. Helyüket 1455 óta kommendátorok foglalták el. A spanyol Borgia családból származó III. Kallixtus pápa elsőként a szigorú spanyol domonkost, Torquemada Jánost állította élére, aki 1468-ban bekövetkezett halálig igyekezett új életet önteni apátságába. Ennek érdekében kommentárt -600