Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

székébe, másrészt pedig gyakran föltételeket szabtak a megválasztandó elé, amik által az új pápa cselekvési szabadságát igyekeztek korlátozni. A törekvéseikkel szembe helyezkedő pápa — pl. II. Gyula, X. Leó — ellen még lázadást, sőt összeesküvést is szerveztek. Tény, hogy a többnyire előkelő származású bíborosok nagy része is a reneszánsz mentalitásában élt s annak megfelelően igyekezett kiélvezni az életet szellemi, anyagi s nem ritkán érzéki vonatkozásaiban is. A szentszék anyagias rendelkezéseinek sokszor ők voltak a szerzői s ezekkel sokat ártottak az Egyháznak s azon belül a bencés szerzetességnek is. Amikor hosszú időn keresztül ennyire kifogásolható utakon járt az Egyház vezetősége, akkor nem lehet csodálkozni, hogy a világi papság s a szerzetesség nagy része sem törekedett erkölcsi tökéletességre. Mintha a kolduló rendek is megfeledkeztek volna magasabb eszményeikről — a lelkiség és az önmegtagadás helyett ott is sokan inkább a világ örömei és anyagi javak után törekedtek. Ily körülmények közt megérthetjük, hogy a „reformatio in capite et in membris", az új élet vágya miért nem tudott megvalósulni s az egyes helyeken és intézményeknél jelentkező megújhodási törekvések miért nem tudtak oly átütő, egyetemes jellegű eredményeket fölmutatni, mint a clunyi mozgalom idején — míg aztán megérkezett a protestantizmus áradata, mely nemcsak a pápaság nélkül, hanem azzal szemben igyekezett elvégezni a reformálás föladatát. A kommenda-rendszer kialakulása és romboló hatása Az előző fejezetben láttuk, hogy apátságaink legnagyobb része a későközépkorban válságos körülmények közé jutott, mert a megváltozott gazdasági viszonyok közt változatlanul akarták folytatni korábbi életüket — a saját kezelésben levő szorgos majoros gazdálkodással szemben ragaszkodtak a kényelmesebb, de kevésbé jövedelmező jobbágy- és bérlőgazdálkodáshoz. Korszakunkban ez az anyagi s a hozzá kapcsolódó erkölcsi válság nemcsak folytatódott, hanem több tekintetben súlyosbodott is — de más okok következtében. Tudjuk, hogy a XIII. század közepe után indult fejlődésnek a pápai „reservatio" s vele kapcsolatban a pápai „provisio" gyakorlata, minek következtében a XIV. század folyamán a káptalanok és konventek választójoga szinte teljesen megszűnt, s a szentszék kinevezéssel töltötte be a megürült főpapi székeket. Ezekből a pápai kinevezésekből, illetőleg azokkal kapcsolatban -597