Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

s azok hatására alakult ki a legtöbb országban a XV. század folyamán a „kommenda-rendszer", mely hatásterületén nemcsak anyagi, hanem szellemi és erkölcsi vonatkozásban is a szerzetesi élet sírásója lett. A szentszék azt a fölfogást vallotta, hogy azoknak, akik az Egyház érdekében dolgoznak vagy vele kapcsolatban érdemeket szereztek, az Egyház javaiból kell élniök, azokból kell jutalmukat elnyerniök. S mert egyes szerzetek, köztük a bencések, tekintélyes birtokokkal és jövedelmekkel rendelkeztek, a pápaság azokat is azon javak közé sorolta, melyek fölött önhatalmúlag rendelkezett. Mivel pedig a XIV. s még inkább a XV. századi pápaság eljárásában a vallási szempont sokszor háttérbe szorult a politikai, gazdasági, családi és kulturális érdekekkel szemben, érthető, hogy legtöbbször a bencés javadalmak adományozása sem a szerzetesi, a lelki célok figyelembe vételével történt. Az apáti javadalmakat igen gyakran nem bencések, hanem a szentszéknél befolyással rendelkező főpapok, világi papok, vagy más szerzetek tagjai, nem egyszer tanulmányaikat végző ifjak, esetleg gyermekek kapták „in commendam". Az apáti állások jövedelmeit élvező ezen személyeket ,,kommendátor"-oknak nevezték s így is kifejezésre juttatták, hogy ők nem lettek apátok, a szerzetesi közösség vezetői, hanem csak a kolostori javak kormányzói és élvezői. A kommendátorok túlnyomó többségükben idegen testek maradtak a szerzet kebelében, — élősdiek, akik elszívták az anyagi életerőt a bencés apátságok szervezetéből, a bencés célok szolgálatától. Sajnos, ennek a végzetesen káros fejlődésnek az alapjait a bencés szentírásban és hagyományban is meg lehetett találni. A Regula LVI. fejezete ugyanis külön „apáti asztalról" rendelkezett, amit aztán a középkori gyakorlat oda fejlesztett, hogy a kolostor birtokait megosztották az apát és a konvent között. A rendszerint előkelő egyházi állású kommendátorok elvben ugyan csak az apáti asztal birtokait kapták meg, gyakorlatban mégis a kolostor összes javai fölött rendelkeztek. Apátságaik jövedelmi forrásait tőlük telhetőleg igyekeztek kiaknázni, a velük kapcsolatos kötelezettségeik teljesítését viszont legtöbbször elhanyagolták. Mivel beruházásokkal, a birtokok és épületek karbantartásával keveset törődtek, azok romlásnak indultak. Űj kolostori, templomi építkezésekre alig gondoltak. Hasonlóképpen érdekükben állott, hogy személyi vonatkozásokban is minél kevesebb legyen a kiadásuk. Ezért szerzeteseik létszámát inkább csökkenteni, mint gyarapítani töreked-598