Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

Róma lett a reneszánsz központja. A tudományok szolgálatára megszervezték a vatikáni könyvtárt, majd a levéltárt is; Botticelli, Ghirlandajo, Perugino, Pinturicchio együtt dolgoztak a pápai magánkápolna, a Capella Sixtina díszítésében, a pápai lakosztály termeit, a „stanzákat" II. Gyula és X. Leó Raffaellel festette ki; Bramante és Michelangelo megtervezte a kereszténység legmonumentálisabb alkotását, a Szt Péter-templomot s az utóbbi megteremtette a keresztény szobrászat legremekebb műveit: Mózest, Dávidot, a Pietát. Ezek s más értékes, szívet-lelket gyönyörködtető alkotások mellett aztán megjelentek a reneszánsz szomorú kísérő jelenségei is Rómában. A tudományok és művészetek ápolása rengeteg pénzbe került s annak előteremtése nem ment nehézségek nélkül. A már említett, Európa-szerte szedett pápai adókon s az egyházi javadalmak gyakori árusításán kívül szükségét látták annak is, hogy szaporítsák, aztán bérbe adják a pápai kancellária állásait. Az ily módon odajutó tisztviselők természetszerűleg szintén csupán jövedelmi forrásnak tekintették egyházi és pápai hivatalaikat, aminek az Egyház és a vallás csak kárát láthatta. Hasonló célból általánossá vált a búcsúk engedélyezése és a búcsúcédulák árusítása is. Igaz ugyan, hogy a búcsúk elnyerésének legfontosabb előföltétele mindig a szentségek méltó vétele volt, a nemes célra való adakozás ténye mégis túlságosan előtérbe került akkortájt s természetes, hogy a lelki ügynek üzleti kérdésként való kezelése sok botránkozásra adott okot és alkalmat. Az egyházi életnek még föltűnőbb káros jelensége volt a nepotizmus. Noha a bázeli zsinat kifejezetten tiltakozott az ellen, hogy pápák unokaöccsüket bíborossá kreálják, ez az önző eljárás szinte általánossá vált. A méltó és méltatlan rokonok közül többen nemcsak a bíbort, de még a tiarát is elnyerték. IV. Jenő unokaöccse volt II. Pál, II. Piusé III. Pius, IV. Sixtusé II. Gyula, III. Kallixtusé VI. Sándor, X. Leóé VII. Kelemen. Hogy ez a nepotizmus hova fajult, világosan látható abból, hogy IV. Sixtus 6 unokaöccsét, VIII. Ince a testvére, VI. Sándor pedig a saját törvénytelen fiát tette bíborossá; X. Leó — Medici Lorenzo il Magnifico fia — 13 éves korában kapta meg a bíbort. . . De azt is megjegyezhetjük, hogy VIII. Ince is, VI. Sándor is megvesztegetés árán lett pápa. A szentszék erkölcsi tekintélyének süllyedéséért tehát nem csupán a pápák felelősek, hanem a bíborosok is. Egyrészt ugyanis tőlük függött, hogy alkalmas vagy alkalmatlan szellemi és erkölcsi képességekkel rendelkező személyt emeltek Szt Péter -596