Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

ilyen kellemetlen eset megismétlődésének úgy akarták elejét venni a kegyurak, hogy az első adódó alkalommal, 1386-ban rokonukat, Bertalant ültették az apáti székbe. A konvent azonban ebbe nem nyugodott bele, hafiem a Győr-nemzetség helyett a királyt kívánta kegyurának s célját 1422-ben el is érte. A jogi helyzet hasonló módosítására egyházi vonatkozásban is törekedtek. A pannonhalmi mintát látva Bakonybél is igyekezett magának „nullius" kiváltságot biztosítani, minek értelmében mint közvetlenül a szentszék alá tartozó apátság nemcsak az egyházmegyés (veszprémi) püspök, de még az esztergomi érsek joghatósága alól is mentesült volna s világi papjai tekintetében teljesen szabad kezet nyert volna. Törekvése a XIV. század 50-es éveinek elején sikerrel is i árt s előnyös helyzetét korszakunk végéig megtartotta. Tihany viszont 1276-ban a kezdettől fogva élvezett „exempť'-ségét is elveszítette, amikor az esztergomi érsek egy birtok ellenében az apátságot átadta a veszprémi püspöknek. Egy század múltán azonban újra ki tudta vívni a megyéspüspöki joghatóság alól való fölszabadulását, sőt 1390 táján — Bakonybél példájára — nulliusjogot is akart szerezni magának, de törekvése sikertelen maradt. Érintkezés a római szentszékkel; a pápai adózás A római szentszék és Magyarország közt a XIII. század második fele óta megélénkült az érintkezés. Egyrészt gyakrabban érkeztek hozzánk pápai követek, akik egyéb ügyeken kívül bencés vonatkozásokban is rendelkeztek. Föntebb már érintettük Fülöp fermói püspök budai zsinatát, melynek folyamán 1279ben a bencés életre vonatkozóan is intézkedett. Miklós pannonhalmi apát hűségesen kísérte Boccasini Miklós ostiai bíboros püspököt, a későbbi XI. Benedek pápát, amikor 1301-ben Budán, 1302-ben Pozsonyban tartott zsinatot. Gentile bíboros az 1308—11. években főleg Károly Róbert királyságának elismertetésével és támogatásával foglalkozott ugyan, de közben a bencés apátválasztás mikéntjét is szabályozta. A személyes érintkezésnek másik módja volt, amikor az apátok és szerzetesek mentek a pápához. Hogy Salamon pannonhalmi apát részt vett-e az I. lyoni zsinaton 1245-ben, melyre meghívót kapott, nem tudjuk. Mikor azonban a szentszék erőteljesen beavatkozott az apáti székek betöltésébe s azt a „reservatio" címén magának tartotta fönn, akkor az apátok vagy személyesen vagy megbízottaik által gyakran jutottak el a pápai 588