Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

raszti sorban élő többi társaik is használatba vették ezt a nevet s a korábban tiszti rangot jelölő „jobbágy" szó így alakult át a földesúr birtokán dolgozó, tőle függő lakosság jelzésére. A birtokfoglalások és pusztaságok következtében beálló gazdasági nehézségek természetesen erősen sújtották a bencés monostorokat. Ezek ellensúlyozására többféle eszközt vettek igénybe. Említettük már, hogy az apátságok külön is, egyetemlegesen is többször tiltakoztak a jogtalan és erőszakos foglalásokkal szemben. Az uralkodók ugyancsak adtak ki rendelkezéseket, hogy mindazok, a monostorok számára hátrányos elidegenítések (eladás, csere, zálogba és hűbérbe adás), melyeket a királyok mint kegyurak tudta és beleegyezése nélkül eszközöltek. érvényüket vesztik. Ilyen iratot kapott Nagy Lajostól 1358-ben Pannonhalma, 1362-ben Bakonybél, 1382-ben Tihany, Zsigmondtól 1407-ben Szekszárd. Az természetesen más kérdés, hogy ezekből a rendelkezésekből mennyit lehetett megvalósítani. A gazdasági bajok leküzdésének másik eszköze a puszta, a haszontalan területek benépesítése és művelés alá fogása volt. Ezt az eszközt is főleg a nyugodtabb Anjou-korszakban vették alkalmazásba. Erzsébet királyné 1339-ben mintegy kiáltványt intézett a jobbágysághoz, hogy — korábbi kötelezettségeinek eleget tévén — háromévi mentességgel megtelepülhet a bakonybéli apátság birtokain. Ugyanakkor megtiltotta az ispánoknak, a várnagyoknak s a birtokos nemeseknek, hogy átköltözésükben akadályozzák a jobbágyokat. A fölhívásnak mégsem lehetett nagy eredménye, mert az apátságnak még 1350 körül is sok elhagyatott területe volt. Pannonhalma 1357-ben a bérlet felét elengedve, úgy adta át 10 évre Deákit Jakus ispán pozsonyi bírónak, hogy az alatt az idő alatt be kell népesítenie. 1346-ben hasonló föltétellel adta bérbe Szekszárd éldi birtokát Tőttös mesternek. Amikor Czudar László pannonhalmi apát 1367-ben Zselizséget akarta megszállatni, közhírré tette, hogy telepesei fölött az általa kinevezett officiális fog bíráskodni, plébánosukat — az apát hozzájárulásával — szabadon választhatják s a terragium lefizetése után továbbköltözhetnek. Jellemző esetként említjük meg, hogy 1386-ban annak hírére, hogy Zsigmond és az anyakirályné között harc lesz Győr környékén, a bakonybéli apátság kaj ári jobbágyai elhagyták falujukat s később úgy kellett összegyűjteni őket különböző földesurak birtokairól. S végül úgy is igyekeztek növelni jövedelmeiket egyes apátságok, hogy jobbágyaikkal szemben fokozottabb követeléseket 583