Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

támasztottak. Ez az út azonban legtöbbször nem vezetett célhoz. 1252-ben az erdélyi püspök és Ákos budai prépost mint az akoliak panasza tárgyában kiküldött királyi bíró a bakonybéli apátságot marasztalta el. De Zsigmond is — amikor 1392ben a somogyi Keresztúr és Szentlászló jobbágyai panaszt emeltek előtte — utasította István pannonhalmi apátot, hogy a népeivel kötött szerződését tartsa meg. A jobbágyság mellett mint másik új társadalmi alakulat, a XIII. század közepétől kezdve a nemesség szintén kibontakozott az apátsági birtokokon is. Amint a király katonái, a vármegyék serviensei nemesek lettek, éppúgy a püspökségek, káptalanok és apátságok officiálisai és fegyveresei — legalább is túlnyomó részben — kialakították az egyházi nemesek, a „nemes jobbá.gyok", a „predialisták" vagy ,,familiaris"-ok osztályát. Bár nem lettek egyenrangúak az országos nemesekkel, mert a megyei és az országos ügyekben nem szerepelhettek és jobbágyokat sem tarthattak — az egyházi ,,familiá"-k tagjai mégis sok tekintetben követték őket. így a fiúágon öröklődő birtokukon, a „predium"-on szabadon gazdálkodtak, robotot nem végeztek, adót nem fizettek érette. Kötelességük a katonáskodás volt: fegyveresen kísérték apátjukat, mikor utazott vagy hadba szállt, s tisztességesen megvendégelték őt és kíséretét, ha hozzájuk érkezett. Az Anjouk uralkodása alatt kialakult banderiális hadrendszer idején a legalább 50 fegyverest kiállító apátok is mint zászlósurak saját zászlójuk, „bandierá"juk alatt vezették katonáikat. A predialisták abban is követték az országos nemesek példáját, hogy szintén kialakították autonómiájukat, a sedriák mintájára megszervezték saját ,,szék"-eiket, ahol a maguk közül választott alispán, szolgabíró és esküdtek ítélkeztek fölöttük. Mint második fórum a főispánnak tekintett apát személyesen állt fölöttük. S az is érdekes jelenség, hogy amint a köznemesek az ország, úgy a predialisták az apátság ügyeinek intézésébe nyertek beleszólást. Az apátsági népek vezetőinek, a jobbágyoknak előnyös helyzetét mutatja az, hogy II. Endre 10 szelepcsényi serviense — a jogaikat tartalmazó Aranybulla kiadása után néhány évre — 1234-ben azt kérte, hogy a garamszentbenedeki apátság jobbágya lehessen. Gazdasági és társadalmi súlyuk gyarapodását a bakonybéli oklevelek szemléltetik. Jakab apát „konventje és jobbágyai hozzájárulásával" 1258-ban néhány megnevezett noszlopi emberét utódaikkal együtt egyháza „nemes jobbágyai rendjébe és számába emelte". Péter apát viszont „konventje és nemes jobbágyai tanácsára" birtokkal adományozta meg azt 584