Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

Mint a németség érseke és a pápa legátusa újjászervezi a frank egyházat, melyben egyeduralomra juttatja Szt Benedek reguláját Bonifác életműve nemcsak abban állott, hogy Hessen és Thüringia népét — mintegy 100 000 embert — megismertette a kereszténységgel és a bencés szerzetességgel. Igen jelentős volt az a munkája is, melyet a frank egyház szervezése terén fejtett ki. Erre III. Gergelytől egyrészt akkor kapott fölhatalmazást, amikor 731^ben a megtérített német törzsek fölött érseki joghatóságot nyert, másrészt amikor utolsó római tartózkodása folyamán, 738-ban a frank egyház pápai legátusa lett. Rómából hazafelé menve először Bajorországban állapodott meg, ahol Odiló herceg kérésére rendezte az egyházi viszonykat. Az egyetlen bajor püspök mellé hármat szentelt s az ország területét 4 — freisingi, passaui, regensburgi, salzburgi — egyházmegyére osztotta. Az utóbbi két püspökséget — angol hagyományokat követve — az ott talált Szt Emmerám, illetőleg Szt Péter apátságra (alapozta, minek következtében a püspök az apát, a szerzetesi konvent pedig a püspöki káptalan föladatát is ellátta. Odiló viszont 741-ben a niederaltaichi monostort szervezte meg. Bonifác még zsinatot is hívott össze, melyen üdvös határozatokat hoztak az istentisztelet, a böjtök megtartásáról, a gyónásáldozás lehető gyakori, 3—4 hetenként való végzéséről, a papok életének és működésének ellenőrzéséről. A középnémet — hesseni és thüringiai — egyház szervezésére 741-ben került sor, amikor Bonifác angol tanítványai és munkatársai közül Witta a buraburgi, Buchard a würzburgi, Willibald pedig az erfurti püspökség élére jutott. Eközben halt meg Martel Károly, ami új helyzetet teremtett Bonifác működése számára. A frank birodalomnak ez a vezető embere nem akadályozta ugyan a hitterjesztés munkáját, de különlegesebben nem is támogatta — az egyházban elsősorban hatalmi, politikai eszközt látott. Kormányzása alatt a frank egyház főpapjai és papjai inkább anyagi, mint lelki dolgokkal foglalkoztak. Bonifác megírta Zachariás pápának, hogy sok közöttük a részeges, a vadászó, a veszekedő, ki még a vérontástól sem riad vissza. Halála előtt Martel Károly — tekintet nélkül a tehetetlen király kívánságára — a birodalom kormányzását megosztotta két fia között. A keleti részt Karlmann, a nyugatit Kis Pippin kapta. Mivel ők St Denis apátságában nevelkedtek, természetszerűleg sokkal több érzéket tanúsítottak az egyházi és vallási kérdések iránt, mint atyjuk. 76