Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

Előszó

Mivel továbbá a bencés szerzetességnek mint önálló kollektív egységnek is megvolt a maga egyéni életműködése — a világés az egyháztörténet fázisai teljesen nem azonosulhattak rendtörténetünk korszakaival. így pl. a bencés élet lendülete a XII. század második felében már gyöngülni kezdett s elveszítette a nyugati keresztény társadalomban korábbi vezető szerepét — az egyháztörténetben viszont a XIII. század a gótika és a skolasztika szépséges, diadalmas korszaka. Ezzel szemben az Egyház életében a XV. században mutatkozott hanyatlás, amikor a zsinati eszme létében fenyegette a pápaság inézményét, a reneszánsz pedig valláserkölcsi tekintélyét veszélyeztette — ugyanakkor a bencés szerzetesség egymás után szervezte az életerős olasz, spanyol és német kongregációkat. Magyar vonatkozásban hasonlóképpen szemlélhetjük, hogy amíg Mátyás király a legnagyobb méretekben fejlesztette ki az állam hatalmát, addig a bencés szerzetesség végínségre jutott — II. Ulászló uralkodása alatt pedig az ország fizikai és erkölcsi ereje roppant meg s a bencés rend szerveződött újjá. De az is természetes, hogy korszakaink elhatárolása nem történhetett évszámokkal, hisz még az ókor lezárását is csak bizonyos önkénnyel végezhetjük a 476. esztendővel. Különösen a dialektikus történetszemlélet hangoztatja, hogy egy-egy kor uralkodó kultúrája mellett már hosszú időn át élt, fejlődött, erősödött az a másik, amelyik aztán melléje társult, majd föléje került s átvette annak irányító szerepét. Ezért mi is a 821-ben meghalt anianei Szt Benedeket és eszmevilágát nem a IX. századi Karoling, hanem az azt követő korban ismertetjük, mert az csak a X. század első felében indult clunyi mozgalomban jutott uralomra. Az is jellegzetes történeti tünet, hogy egy-egy eszme különböző minőségű kultúrterületeken különböző időben tudott kibontakozni. A gótika gondolatvilága pl. a franciáknál már a XII., minálunk csak a XIII. század második felében lett uralkodóvá. Hasonló fáziskülönbségek a reneszánsz, a barokk s a fölvilágosodás uralomra jutásával kapcsolatban is megállapíthatók. Ezért az egyes korszakok elhatárolását nem is évszámokkal, hanem kultúrtörténeti megjelölésekkel végeztük s azokban természetszerűleg a bencés élet jellegzetességeit emeltük ki. Annak, hogy egyes korszakainkat a művészettörténet román, gót, reneszánsz, barokk szavával jelöltük, abban adjuk magyarázatát, hogy fölfogásunk szerint ezek a művészettörténeti stílusok egyetemes életstílust is jelentettek. Az egyes korok egyéniségének, életstílusának a művészetek adták legszemléletesebb kifejezését. 9