Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

hatóságot kapott Gergely pápától. Ezen alkalommal Ágoston azt az utasítást nyerte, hogy az angol-szász területeken két érseki tartományt kell szerveznie 12—12 püspökséggel. A déli rész székhelye a régi London legyen, az északié York. A londoni érsek egyúttal Anglia prímása, legfőbb egyházi vezetője lesz. Megvalósulás közben a terv annyiban módosult, hogy London helyett Canterbury, a Krisztus-apátság maradt az érseki és a primáši székhely, merthogy Canterburyben tartózkodott a kenti király is. Londonban Westminster apátság lett Mellitus püspök és a szerzetesek otthona. A yorki monostorral kapcsolatos püspökség csak jóval később, a VIII. században emelkedett érseki rangra. Ágoston és társai a liturgiát illetően is Gergely pápa szellemében jártak el s a római, a gregorián szertartásokat honosították meg Angliában. Amint a mondottakból látható, az angol-szász kereszténység a szerzetességnek köszönhette létét és szervezetét. így történt annak a sajátságos alakulatnak a létrejövése, amit „monachalis egyház"-nak nevezünk. Az egyházi, a vallásos élet kezdetben jórészt a kolostorokra épült, azokhoz kapcsolódott. Gyakran azok tagjai látták el a plebánosi munkakört, melynek során a környék népe számára végezték az istentiszteletet, az igehirdetést, a szentségek kiszolgáltatását. Hasonló volt az egyházkormányzatban vállalt szerepük is. A nagyobb kolostorok több esetben püspökségekként működtek, ahol az apátok mint püspökök tevékenykedtek, a szerezetesi közösségek pedig nemcsak az apátsági konventek, hanem a székeskáptalanok szerepét is betöltötték. Az angol-szász kereszténység kialakításával kapcsolatban végül még egy olyan mozzanatra érdemes figyelmet fordítani, mely a következő századok folyamán szintén tanulságul és példaképül szolgált. Az angliai misszió állandóan érintkezésben állott a pápával s egyházjogi, erkölcsi és liturgikus kérdésekben ismételten fordult hozzá utasításért. Nagy problémát okozott például, hogy miként foglaljanak állást a hithirdetők az angol-szászok pogány hagyományaival, szokásaival szemben? Gergely pápa ezen a téren is kitűnő diplomatának, tapintatos szervezőnek bizonyult, aki a „discretio" elvét igyekezett alkalmazni. A bölcs mértéktartásnak ez az erénye egyaránt megvolt az „Imperium Romanum"-ot alkotó római államférfiakban és Szt Benedekben, aki azt a szociális, a közösségi erények anyjának mondotta. S éppen Szt Gergely volt az, aki a Regulának ezt a vonását a legnagyobb 55