Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

(szimbolikus, misztikus), végül erkölcsi magyarázatára. Ennek megfelelően először a türelmes Jób életének eseményeit ismertette, aztán azokat a szenvedő Úr Jézusra alkalmazta s végül erkölcsi tanulságokat vont belőlük a hallgatók, az olvasók számára. A Regula Pastoralis-ban megrajzolta a lelkipásztorok eszmányi képét s annak keretében természetfölötti fölfogással és lélektani ismerettel telített gyakorlati utasításokat adott a püspököknek, de az egyszerű papoknak is hivatásuk szent betöltésére. A pasztorációval kapcsolatban említjük meg az istentisztelet rendezése körül szerzett érdemeit. Életrajzából tudjuk, hogy különös gondja volt a lateráni bazilikában működő énekiskolára, a „Schola cantorum"-ra, melynek külön házat szerzett s ott személyesen is oktatott. A néhány fölnőtt hivatásos zenész és énekes mellett több gyermek és ifjú tagja volt a scholának, kiket rendszerint papokká neveltek. A pápai istentiszteleteknél ők szerepeltek énekkar gyanánt. Az ősi egyházi énekeket a schola vezetői segítségével az „Antiphonarium missarum"-ba gyűjtötte a pápa és annak mintapéldányát leláncolva őrizték a bazilikában. Az egyszólamú, nyugodt és áhítatos — később róla gregoriánnak nevezett — dallamokat inkább az élő hagyomány, mint a kezdetleges írásos jelzés (neuma) rögzítette. Ugyancsak az ő szervező működése nyomán jött létre a római egyház miserendjét tartalmazó mű is, amit halála után „Sacramentarium Gregorianum"-nak neveztek el. Bár Gergely pápa sem a római miserendet, sem az ott előadott énekeket és dallamokat nem tette kötelezővé az Egyházban — a „Sacramentarium Gregorianum" mellett a gregorián ének használata is mindjobban terjedt s két század múltán — ha módosított formában is — szinte kizárólagossá vált a nyugati egyházban. Szt Gergely elsősorban nem az elmélet, hanem a gyakorlat embere volt. A tudománynál többre értékelte az erényt s ezek között is az alázatosságot mint a kegyelmek ki eszközlőj ét és megőrzőjét. Tanítása szerint „erény a tudomány, az erény őre pedig az alázatosság. Ennélfogva nyomja el az ember magában mindazt, amit tud, nehogy amit a tudomány erénye összegyűjtött, azt a kevélység szele elragadja". A megkereszteltek megkapják a Szentlélek kegyelmét s annak világossága mellett fölfogják a szentírás értelmét. Az erkölcsiség érdekében kell tanulmányozni a szentírást és a szentatyákat, mert azok táplálják az elmét s azok adnak erőt a jócselekedetek gyakorlására. Ezen az alapon Szt Gergely semmi szükségét sem érezte a világi tudományoknak, a klasszikus műveltségnek. Azt a keresz48