Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet
II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban
bukását visszavonh atatlannak tartotta. Egyik beszéde a Jeruzsálem pusztulását sirató Űr Jézus szavaira emlékeztet: „Hol van már a senatus, hol a populus? A csontok elporladtak, az izmok megemésztődtek, a világi méltóságok minden büszkélkedése elenyészett ... A senatus nincs többé, a populus elpusztult s még azon kevesek között is, akik megmaradtak, napról napra sokasodik a szenvedés, a sóhajtozás. Már csak az üres Róma ég", az a Róma, mely pelig „valamikor a világ úrnőjének látszott". Az egykor szinte milliós városban már csak alig 50 ezer lakos élt. Fájdalmas keserűséggel gondolt vissza a pápa az Isten ítéletét sínylő birodalomra, s annak még kultúráját sem tartotta érdemesnek a mentésre, az ápolásra. A Bizáncban megismert barátjához, sevillai Leánder püspökhöz küldött levelében írta ezeket a mély jelentőségű sorokat: „A beszédnek azt a művészetét, melyet a klasszikus tudomány tanítói terjesztenek, lenézem; nem kerülöm a barbarizmusok használatát; a praepositiók alkalmazásának szabályát megvetem, mert szörnyen méltatlannak tartom, hogy a mennyei kinyilatkoztatás igéit Donatus szabályai alá kényszerítsem." Az antik világ „Untergang"j át szemlélő és átélő pápa tettereje mégsem bénult meg — gyenge, beteges teste mély meggyőződést és erős akaratot hordozott. A legfőbb egyházi méltóság és hatalom birtokában hivatása egyetlen céljának Isten országa fönntartását és terjesztését tartotta. Mint az Egyház főpásztora éber szemmel őrködött nyája és annak pásztorai fölött. Szigorúan ellenőrizte a püspökök életmódját és működését és megkívánta, hogy azok hasonlóképp őrködjenek papjaik és híveik fölött. A 601-ben tartott lateráni zsinaton — a 451. évi chalcedoni zsinat nyomán — elrendelte, hogy a szerzetesek szabadon válasszák apátjaikat s életüket regulájuk szerint alakítsák. A püspökök fölügyeleti s — ha a szükség úgy hozta — fegyelmezési jogát rájuk is vonatkoztatta. Azt is hangsúlyozta, hogy kolostort csakis a területileg illetékes püspök engedélye alapján szabad szervezni, de annak is előfeltétele a megfelelő anyagi alap biztosítása. Az egyházkormányzat végzése mellett a pasztoráció munkájából is kivette részét. A római nép előtt fáradhatatlanul hirdette Isten igéjét — halhatatlan műveiben pedig minden idők hívőihez szólt. A következő félévezred legolvasottabb hittudományi könyvei a Moralia in Job és a Regula Pastoralis voltak. Az első azokat az előadásokat tartalmazza, melyeket eredetileg szerzetes társai számára tartott Bizáncban. Módszerével példát adott a szentírás hármas: szószerinti vagy történeti, aztán képletes 4T Jfc É . 6
