Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

A fölhasznált források és irodalom

A XI. és XII. századi istentiszteletünk képét kéziratos liturgikus könyveink — főleg a Pray kódex — elemzése alapján készítettük. Velük kapcsolatban fölhasználtuk Radó P.: Hazánk legrégibb liturgikus könyve: a Szelepchényi kódex. MKsz 1939, 352—412; ugyanarról, de a garamszentbenedeki eredetet, illetőleg használatot hangsúlyozva írt Szigeti K.: A Szelepchényi-kódex. MKsz 1961. 363—8; K. Kniewald (for. Kühár): A hahóti kódex jelentősége. MKsz 1938, II. sz. ; ua.: A zágrábi érseki könyvtár MR. 126 (XI. század) jelzésű sacramentariumának magyar rétege a MR 67. számú zágrábi breviárium (XIII. század) megvilágításában. PSz 1938; ua.: Hartvik győri püspök Agenda Pontificalis-a. Budapest, 1941 (Szt István Akadémia); Karsai G.: Középkori vízkereszti játékok. A győri „Tractus stellae" és rokonai. PFÉ 1943, 7—312; Kniewald—Kühár: Esztergomi Benedictionale. MKsz. 1941, 213—31. A Hahóti Kódex, a győri Agenda Pontificalis és az Esztergomi Benedictionale a zágrábi érseki könyvtár MR 126, 165, 89. sz. kéziratai. A Pray Kódexre (Budapest, Nemzeti Múzeum kézirattára. Cod. Lat. medii aevi 1940) vonatkozóan 1. Prikkel M. : A Pray Kódex. Rendt. I. 439—70; Zalán M.: A Pray Kódex írásának helye és további sorsa. MKsz. 1927, 247—74; uő: A Pray Kódex forrásaihoz. MKsz 1926, III.—IV. sz; uő: A Pray Kódex benedictiói. MKsz 1927, 44—67. Kniewald (ford. Kühár): A Pray Kódex tartalma, kora és jelentősége. MKsz 1939, IV. sz.; ua.: A Pray Kódex miserendje. Theologia, 1939. I.—II. sz.; ua.: A Pray Kódex Sanctorale-ja. MKsz 1939. I. sz. Mintegy ezen tanulmányok összefoglalása Radó P.: A magyar liturgia eredete a XI. században. Vigília, 1957, 391—9. Vö. még Kühár FL: Mária-tiszteletünk a XI. és XII. század hazai liturgiájában (Szt István Akadémia) 1939; a gyulai Szűz Mária-zarándoklatokról Karácsonyi J. : Békés megye története. Budapest, 1896. I. 180, II. 138. Az iskolázásra 1. Csóka J. L.: Középkori bencés iskoláink. PSz 1939. 20—31, Kühár FI: Szt Mór, a pannonhalmi „puer scholasticus". PSz 1936, 241—52; Cerbanus Pannonhalmára vonatkozó ajánlását közölte Zalán M. PSz. 1926, 48—9.; Othlo kijelentése Ss II. 358. Az oklevélírásra ]. Szentpétery I.: Magyar Oklevéltan. 1930.; ua.: Szt István király pécsváradi és pécsi alapítólevele (Értekezések a tört. tud. köréből XXIV. köt. 10. sz. 1918); Csóka J. L.: A pannonhalmi alapítólevél interpolálása. I. h. 83—99; ua.: Adalbert és Walfer pannonhalmi okleveleinek (1153, 1157) hitelessége. Uo. 1964. 57—63. A bakonybéli és egyéb oklevelek hamisításáról Erdélyi L. Rendt. VIII. 219—66. Sok hamisítás mentségére 1. F. Kern: Recht und Verfassung im Mittelalter. HZ 120 (1919), 33 (idézve Pleidell A.: Egyházi és világi immunitás. Bécsi Évkönyv 1934. 51). Hagiografiánk és történetírásunk kezdeteit és fejlődését „A latin nyelvű történeti irodalmunk kialakulása" című, idézett tanulmányunk460-