Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

A fölhasznált források és irodalom

Budapest, 1890; Haiczl K.: A garamszentbenedeki apátság története. Budapest, 1913; Follajtár E.: A zobori bencés apátság története. Komárom, 1934; Beszkid M.: A siklósi (Szt Trinitas) apátság története. Budapest, 1903; Nagyfalusy L. : A kapornaki apátság története. I.—II. Kalocsa. 1941—42. Csomor L. : A kolozsmonostori apátság és birtokai. Kolozsvár, 1912; Juhász K.: Hajdani monostorok a csanádi egyházmegyében. Budapest, 1926; uő Die Stifte der Tschanader Diözese im Mittelalter. Münster i. W. 1927; Széchényi I.: A somogyvári Kupavár, illetőleg Szt Egyed-apátság történetének vázlata. Budapest, 1896. Baumgarten F.: A St Gillesi apátság összeköttetései Magyarországgal. Száz 1906, 389—411; a somogyvári fogadalom szövege uo. 406; uő Szt László temetkezőhelye. Száz 1904. 868—71; a francia Albericus Somogyvárra vonatkozó adata •Ss XXIII. 798; Szentpétery I.: Az almádi monostor alapító oklevele II. István korából. Magy. Nyelv 1927. (23. köt.) 360—70; Kumorovitz L. B.: A zselizszentjakabi alapítólevél 1061-ből (Tanulmányok Budapest múltjából 43—83.); A csatári apátság alapítólevelét és Szili-féle adománylevelét közölte Fejérpataky L.: A Gutkeled-Biblia. MKsz 1893. 12—18; a XI. századi dömösi monostor bencés jellegéről Kühár FL: Esztergomi Benedictionale. MKsz 1941. 218—26; az első zágrábi püspökről, Duh-ról CD II. 484. Wikozlaus szkalkai bencésről uo. III/l. 448—9. A Dráva— Száva között fekvő monostorokról (a Rendt. Sürös-féle XII/13. kötetét nem ismerve) írt J. Ostojič III. 7—65. Az I. esztergomi zsinatot Erdélyi L. indokolása alapján (Magyarország törvényei Szt Istvántól Mohácsig. Szeged. 1942, 47, 60, 72) korábbra teszszük, mint az 1092-ben tartott szabolcsit. Az I. esztergomi zsinat határozatai Péterffy I. 54—61, a szabolcsié 15—39. Pannonhalma XI. századi könyvtárának katalógusa Rendt. I. 590—2; vele kapcsolatban írt Csapodi Cs. : A legrégibb magy. könyvtár belső rendje (MKSz 1957. I. sz.). A Codex regularum és az Exhortatio ad sponsam Christi pannonhalmi használatáról Madzsar I.: Szt Imre herceg legendája. Száz 1931. 51—52. Cerbanusról és fordításáról Zalán M.: Árpád-kori magyar vonatkozású kéziratok az osztrák kolostorok kézirattáraiban. PSz 1926, 46—60, Szigeti R.: Translatio Latina Joannis Damasceni. Budapest, Magyar—Görög tanulmányok 13. A magyar szentek (Zoerard András és Benedek, István, Gellért, Imre, László) legendái, életrajzai SRH II. kötetében olvashatók. Willermus Latinus szekszárdi apátról uo. I. 381—2; a „latinus" jelző általában újlatint, azaz olaszt vagy franciát jelent; mivel Orseolo Péter király (t 1046) után olaszok már alig jöttek az országba, de sokkal inkább franciák — azért Vilmost is inkább franciának tartjuk; vö. Pais D. és Eckhard S.: Endre francia zarándokai. Magy. Nyelv 1936; 38—40: Bárczi G.: Francia zarándokok I. Endre idejében. Uo. 260—1; ő említette Guoboldo, vagy Wolbodo liègei apát magyarországi tartózkodását is. 459-