Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

Erre utalt már a dömösi monostor alapítólevele, melyben előírták, hogy ha a monostor halászai saját munkájuk után nem tudják megadni haljárandóságukat, akkor pénzen vegyék meg s úgy róják le köteles tartozásukat: „emant pisces ... et solvant debitum". A mondottakból látható, hogy korszakunk vége felé a terménygazdálkodás mellett mindjobban kialakult és megerősödött a pénzgazdálkodás, ami a tőkegyűjtést lényegesen megkönnyítette. így vált a gazdasági élet nagy lendítő erejévé a pénz, amire a föld birtokosának és a föld megművelőjének egyaránt szüksége volt. A folyton fokozódó templomi és monostori építkezések, a művészi kivitelű egyházi ruhák és fölszerelések előteremtése, a könyvtárak gyarapítása, a mindgyakoribbá váló bel- és külföldi utazások, az apátok reprezentálása — általában az életszínvonal emelkedése mindig több pénzt igényelt. De pénzre volt szüksége azoknak a szolgáknak is, akik szabadságuk megváltására törekedtek s azoknak a szabadoknak is, akik a birtokuk használatáért járó természetbeni szolgáltatást és robotmunkát — legalább részben — pénzen akarták leróni. Egyed tihanyi apát a XII. század vége felé 3 márka lefizetése árán szabadította föl Mavagyot és családját. De a pénz jelentőségének az emelkedése azt is magával hozta, hogy a mind nagyobb mennyiségben megjelenő pénz értéke csökkent akkor, amikor a népesség gyarapodása következtében aránylag megfogyatkozó föld és termékeinek ára emelkedett. A termelési és a pénzügyi viszonyoknak ilyetén változása és a fejlődése következtében természetszerűleg jelentkezett a probléma, hogy a földesurak és népeik kapcsolatát revideálni kell s azt a változott körülményekhez kell alkalmazni. Mivel a két fél érdekei gyakran nem voltak azonosak, azokat egyeztetni kellett, ami azonban nem mindig sikerült a közvetlen tárgyalásokon úgy, mint azt a deáki és a bogáti esetben láttuk. Ezért többször került sor a közösen választott, ,,fogott" bírák alkalmazására, sőt a legfőbb állami szervek — a nádor és az országbíró — közbelépésére is. Az apátságok és népeik érdekellentétei A gazdasági viszonyok fejlődésével párhuzamosan fejlődött a társadalmi élet is. Korunk folyamán a rabszolgák túlnyomó része megmagyarosodott és szabaddá vált. Ezt a szabadságot a többiek is igyekeztek elérni mégpedig nemcsak jogos, hanem néha jogtalan eszközökkel is. A közjogilag szabad népelemek 427-