Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

viszont magán jogilag — birtokukkal együtt — szerettek volna függetlenülni a földesúri köteléktől vagy legalább azon könnyíteni, enyhíteni törekedtek. De az is előfordult, hogy a földesúr akart egyeseket korábbi állapotukba visszasüllyeszteni vagy több munkát és szolgáltatást kívánt népeitől. Ezek az ellentétek hazánkban a XIII. század eleje óta kezdtek kiéleződni, amikor nemcsak a gazdasági és társadalmi, hanem az állami és egyházi, a tudományos és művészi viszonyok is — azaz az egész világnézet és életforma — lényeges változásnak indult. S amikor ennek az átmeneti kornak a küzdelmeit, vajúdásait szemléljük a pannonhalmi oklevelek tükrében, akkor emlékezünk Molnár Erik figyelmeztetésére is, aki szerint „a társadalom történetét nem szabad egyedül az elnyomott osztályok szempontjából nézni, . .. nem szabad ... a függetlenséget abszolút értéknek tekinteni". 1219-ben Miklós nádor orruk levágásával büntette azokat a szerénkei kanászokat, akik aközben, hogy Oros apát a király kíséretében a szentföldi hadjáraton volt, megtagadták a monostor sertéseinek őrzését, gondozását. Ugyanő ítélte vissza az apátságnak 1226-ban azt az 5 szolgát is, akik elhagyták földesurukat. Eljárásukat királyi oklevéllel szerették volna igazolni, de aztán bevallották, hogy azt egy Bulcsú nevű pap készítette számukra. Ugyanebben az évben sokkal jelentősebb ügy is került a nádor elé. Az apátság népei, főleg az udvarnokok panaszkodtak terheik súlyossága miatt. Az érdekelt felek kihallgatása során megállapítást nyert, hogy bár azok a panaszolt szolgáltatások (exactiones et débita) régi eredetűek, mégis meghaladják az eredeti, a Szt Istvántól rájuk szabott kötelezettségeket, s azért Miklós nádor azokat a király nevében mérsékelte. Ám az apátsági népek nem nyugodtak meg ebben az ítéletben. Papjaik és „főkapitányaik" vezetése mellett tovább küzdöttek terheik könnyítése érdekében. Ennek folyamán az ellenfelek 1233-ban elfogadták a Jakab prenestei püspök, pápai legátus által kijelölt Enoch dominikánus és Cognoscens esztergomi kanonok, jogi doktor döntőbíráskodását s kiközösítés és 100 márka ezüst büntetés terhe alatt fogadták, hogy azok ítéletét kötelezőnek ismerik el magukra nézve. A bírák sorra vették a panaszokat s azok elbírálásában lényegében az apátsági népek javára döntöttek, szolgáltatásaikat tovább csökkentették. Ismételt sikerük aztán vakmerővé tette őket. Megállapodásukkal szemben a következő évben újra fölléptek, akkor azonban Demeter országbíró erélyesen szembe szállt kívánságaikkal. A 428-