Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

nyerte, ahol nemcsak általános műveltséget és szónoki képességet szerzett, hanem éveken át tanárkodott is. Tamás azt is följegyezte róla, hogy sok értékes könyvvel rendelkezett. Bizonyára tanulmányai befejezése, sőt tanárkodása után lépett a bencés rendbe, később viszont Crescentius bíboros környezetéhez csatlakozott. így jutott Magyarországra, ahol Crescentius pápai követ káplánjaként részt vett László király szentéavatásának előkészítésében. Itt ismerte meg III. Béla, aki annyira értékelte szellemi képességeit, hogy reá bízta fia, az ifjú Imre trónörökös nevelését. Mikor aztán Imre 1196-ban trónra került, mint hálás tanítvány spalatói érsekké választatta egykori mesterét, 1204-ben pedig a somogyvári apátság vezetésével is megbízta a bencés érseket. Tamás megírta, hogy ez a tudományosan képzett s a szónoklat terén is kiváló férfiú, ,,vir litteratus et eloquens" — aki érseksége idején sokat küzdött a szomszédos Boszniában megtelepedett bogumílokkal — művet írt az eretnekek ellen s kötetnyi szentbeszédet állított össze. Ezeket a műveket bizonyára Somogy váron ismerte meg a Pray Kódex szerzője, aki az 1203ban leégett Boldváról a Dunántúlra költözött s így írhatta kódexébe azt a két részletet, melyek közül az egyik a tisztítóhelyen szenvedő lelkekről szóló beszéd volt és ,,Domine, si fuisses hic" szavakkal kezdődött, a másik pedig az eretnekeknek a bűnbocsánatra vonatkozó fölfogását támadta. Ez utóbbiból jól látható a szerző logikus és jogi műveltsége is. A korszak bencés irodalmi alkotásait ismertetve végül még vallásos líránk terméséről s annak műveiről kellene megemlékeznünk. A Dankó József által kiadott „Vetus hymnarium ecclesiasticum Hungariae"-t, a magyar szentek rímes officiumait s a ránk maradt sequentiákat és tropusokat szemlélve biztosra vesszük, hogy azok tekintélyes részét éppúgy magyar bencések írták, mint ahogyan ők készítették a magyar szentek legendáit, s ahogyan a magyar és bencés igényeknek megfelelően ők dolgozták át a külföldi eredetű misszálékat és breviáriumokat is. A pannonhalmi bencések bőven találhattak mintákat könyvtárukban, hisz már a XI. század végén volt 4—4 kötetnyi himnuszuk és antifónájuk s 2 kötet sequentiájuk és trópusuk. Megfelelő adatok és kutatások hiányában egyelőre mégsem mondhatunk semmi közelebbit bencéseink költői alkotásairól, mert azokat még nem tudjuk elkülöníteni a többitől. A liturgikus ének terén a bencéseknek döntő szerepük volt a keresztény magyarság első századaiban. Egyrészt ugyanis a Szt István által alapított székesegyházi káptalanok — mint kez388-