Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

tán értesült haláláról — bár sok előkelő német férfiú versengett kezéért — pénzzé tette vagyonát s kiosztotta a szegények között, maga pedig apáca lett az admonti bencés zárdában. Szigorú, önmegtagadó élet után halt meg s ott azóta is szentként tisztelik. Hogy ezek a kedves legendák bencés szerző alkotásai, azt nemcsak azok bencés vonatkozásai mutatják, hanem a XIV. század közepén németül író Mügeln Henrik is bizonyítja, aki Salamon fehérvári megjelenésének elbeszélésénél így jelölte meg forrásait: „als uns die munch sagen — miként a bencések mondják nekünk". A bencés lelkiség és szellemiség nemzetivé válik az Árpád-korban Korunk bencései — saját kultúrájuk igényei és képességei szerint — ezen művek által alakították ki nemzeti múltuknak és szentjeiknek azt a képét, mely aztán hagyományossá vált történetszemléletünkben. Mivel ezt az alapvető munkálatot a tatárjárás előtt szinte kivétel nélkül bencések — főleg pannonhalmi bencések — végezték, akarva, nem akarva beojtották a magyar nép lelkületébe azokat az eszményeket, melyek őket lelkesítették, s amelyek elsősorban Szt Benedek életrajzából és regulájából fakadtak. Ezek alapján állíthatjuk, hogy a történetileg kifejlett magyar lelkiség jórészt a bencés szellemiség neveltje és szentjei jellemének bencés színezetét napjainkig megőrizte. A teológia, a liturgikus költészet és ének művelése A teológiai irodalom bencés művelőiről aránytalanul kevesebbet mondhatunk. Igaz, nemcsak a magyar, hanem a német és általában a nyugati apátságokban is hasonló volt a helyzet. A hittudomány minőségi fejlesztése, produktív művelése korunkban mindinkább kiszorult a bencés monostorokból — Szt Anzelmnak és honfitársának, Szt Gellértnek nem volt hasonló törekvésű és képességű bencés utóda. A fejlődésnek induló skolasztikus filozófia és teológia otthonai már a káptalani iskolák s az azokból kialakult egyetemek lettek. Ebben a tekintetben szinte egyetlen kivételként mutathatunk rá Bernát spalatói érsekre, az ő teológiai működésére. A XIII. század közepe táján dolgozó Tamás spalatói főesperes jegyezte föl, hogy Bernát Perugiában született 1150 körül. Kiképzését az itáliai tudományosság akkori fellegvárában, Bolognában 25' 387