Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

apátságba, ahol az ünnepi istentiszteletet a közben érsekké lett Dezső tartotta. A béke áldásáról tartott prédikációjával az érsek annyira meghatotta a királyt, hogy az nagy dologra határozta el magát. Az istentisztelet után a püspökök és apátok kivételével mindenkit kiküldött a templomból s a főpapok előtt leborulva megvallotta, hogy bűnt követett el, amikor a törvényesen megkoronázott király országát elfoglalta és megígérte, hogy az országot visszaadja Salamonnak, hogy azt a koronával együtt jogosan birtokolja, ő pedig megelégszik a hercegséggel. Terve megvalósítását a követek és a hamarosan bekövetkezett halála akadályozta meg. Ám Gézának sem ez az elhatározása, sem halála nem oldotta meg a súlyos közjogi problémát. Utána sem került sor Salamon rehabilitálására, hanem László lépett bátyja helyére s vette át az ország kormányzását. Ezt a tényt szerzőnk is közölte, de megjegyezte, hogy bár Lászlónak semmi joga sem volt a királyságra, Magyarország nemesei mégis őt kívánták uralkodójuknak, így tehát nem jogosan, de tényleg László lett az ország vezetője, aki csupán királyi ellátást volt hajlandó biztosítani Salamonnak, uralmát azonban nem akarta vele megosztani. Ezek között a körülmények között szerzőnkre még egy föladat hárult. Érezte, hogy a szerencsétlen s meggyőződése szerint igazságtalanul járt Salamon történetét nem fejezheti be ily szomorú akkorddal. Ezt annál inkább is érezte, mert Pannonhalmán az ő korában is elvenen élt annak tudata, hogy miróti halastavukat és birtokukat Salamon nagylelkűségének köszönhetik. Ezért kötelességének tartotta, hogy Salamon történetéhez egy költött epilógust függesszen. Ebben az előadásban olvassuk, hogy a sok csapást szenvedett Salamon szíve töredelmével és engesztelni kész lelkületével Istenhez fordult s szerzetesi ruhát öltve élete hátralévő részét zarándoklásban és imádságban, böjtölésben és virrasztásban, önmegtagadási és ájtatossági gyakorlatokban töltötte. Aki korábban a földi javakért küzdött, az végül csak a mennyeiekre törekedett. Bencés ruhájában egyszer még megjelent Fehérvárott s a Szt Lászlótól alamizsnát kérő szegények közé állt. Mire azonban a király magához hívhatta volna, már eltűnt s többé nem is látták Magyarországon. Ilyen élet után halt meg Polában s ott is temették el. Hasonlóan hangulatos mesét költött szerzőnk Salamon feleségéről, a pápák által kiközösített IV. Henrik nővéréről is. Elmondotta, hogy férje bukása után a királyné Admontban élt és onnét támogatta s oda hívogatta nélkülöző férjét. Midőn az386-