Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

jó bortermő hely azért kapta a Bársonyos-hegy nevet. A Vértes-hegységgel szemben Bársonyos jelentéktelen hely volt ugyan nemcsak a XI. század közepén, de még a XIII. század elején is, abban viszont előnyben volt, hogy Pannonhalma közelében feküdt s 1210 óta annak tulajdonához tartozott. így biztosra vehetjük, hogy a pannonhalmi szerzőnek köszönhette Bársonyos, hogy nevezetes hely lett a magyar történetben. Hasonlóképpen Pannonhalmával való kapcsolata folytán nyerte különleges jelentőségét a Vecelin-nemzetség is. A nemzetség névadó őse az a német származású Vecelin volt, aki az ifjú István fejedelem megbízásából 997-ben mint fővezér irányította azt a csatát, mely megtörte a pogány Koppány és a vele tartó somogyiak ellenállását. A csata leírásának legjellegzetesebb részei a pannonhalmi interpolált alapítólevél alapján készültek s célja is az volt, hogy történeti keretbe állítva ismertesse s köztudatba vigye Pannonhalma somogyi tizedeinek eredetét. Míg ugyanis a leírás csak általánosságban említette a győztes Vecelin megjutalmazását, addig kiemelte, hogy Szt István fogadalmának megfelelően, a tapasztalt égi támogatásért Szt Márton pannonhalmi monostorának adományozta a somogyiak minden tizedét. A szerző pannonhalmi érdekeltségét azonban ennél is föltűnőbben szemléleti az Opos-monda. Előadása szerint „a bátor Opos" Vecelin dédunokájának, Mártonnak volt a fia, és az 1070-es években Salamon király legkiválóbb vitéze. Am ez az állítás s ennek következtében az egész történet is kronológiai szempontból valószerűtlen s így az író fantáziájából származtatható. A monda történeti magvát kutatva úgy látjuk, hogy a főszereplő az az Opos volt, aki 1210-ben végrendeletileg Pannonhalmára hagyta bársonyosi, szőllősi, ölbői és écsi birtokát; atyja, Márton pedig az az ispán volt, akinek a neve az 1055. évi tihanyi alapítólevélen olvasható. A szerző azáltal kívánta leróni Pannonhalma háláját a nagylelkű adományozóval szemben, hogy dicső történetet alakított neve köré. Ügyes szerkesztői készségét láthatjuk abban, hogy Endre király ispánjának, Mártonnak a fiát, Opost Endre fia, az ifjú Salamon király leghívebb és legbátrabb vitézeként szerepeltette. Az előadásban az is föltűnő jelenség, hogy a vesztett mogyoródi csatából Opos védelme alatt menekülő Salamon éppen Szigetfőnél kelt át a Dunán — mely Szigetfő az 1210-es években szintén a pannonhalmi birtokok közé tartozott. A mondottakon kívül volt még egy komplexum, melynek ki384-