Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

I. Fejezet • Szt Benedek élete és regulája

A köznaponként kb. 372 órát igénybe vevő közös istentisztelet, az „opus Dei" mellett a magánimádság, az „oratio" is gyakorlatban volt Szt Benedek kolostorában. A Regula említ olyan testvért, aki a zsolozsma után még külön is akar imádkozni. „Ha valaki magában, csendben akar imádkozni, egyszerűen menjen be az oratoriumba és imádkozzék" (LII.8—10.). Szt Benedek tudatosan törekedett arra, hogy a közös istentisztelet és a magánimádság egyaránt belső, vallásos élmény legyen. Annak elérése céljából figyelmeztetett arra, hogy „miként kell Isten és angyalai színe előtt viselkednünk s úgv álljunk a zsolozsmázáshoz, hogy elménk megegyezzék szavunkkal." (XIX. 10—13.) Az imádsággal kapcsolatban ugyancsak hangoztatta, hogy „nem a sok szóban, hanem a szív tisztaságában és könnyes töredelemben találunk meghallgatást" (XX.6—8; LII.10—11). Ez a mélyen átélt, bensőséges imádság valódi misztikus imádság, melyben az értelem mellett az érzelem is részt vesz, melyet gyakran a meghatódás és a bűnbánat könnye kísér. Ezen természetfölötti lelkület kialakítására és ápolására Szt Benedek tudatosan törekedett. Annak első biztosítéka az apát személye volt, akitől megkívánta, „hogy jártas legyen a szentírásban, hogy tudja és legyen is honnan előhoznia újakat és régieket" (LXIV.25.). Az apát tanításán és az étkezésnél szokásos asztali olvasáson kívül azonban az önművelésnek is nagy szerepet szánt. Naponként kb. 4 óra jutott a „lectio divina"-ra, amikor a szerzetesek önmagukban foglalkoztak az ó- és újszövetség könyvei, a szentatyák és Cassianus művei, a szentek és szerzetesek életéről szóló írások, Szt Vazul regulái stb. olvasásával. Ez az olvasás sokszor annyira elmélyült, hogy pl. a zsoltárok tanulmányozásánál valóságos elmélkedés volt. A Regula ezért használja a „meditare aut legere" kifejezést. A nagyböjt s a vasár- és ünnepnapok különlegesen is a lelki élet ápolására voltak szentelve. Szt Benedek jól tudta, hogy ennek az intenzív lelki kultúrának bizonyos általános műveltségi előföltételei vannak. Ezért gondoskodni kellett arról, hogy megfelelő mesterek vezetésével a kolostori ifjúság mielőbb tanuljon meg olvasni és írni és sajátítsa el a szükséges előismereteket. Bár annak módjáról a Regula nem intézkedett, látjuk, hogy az íróvesszőkön és írótáblákon fölül a kolostor fölszereléséhez hozzátartozott a könyvtár is. A Regula napirendjének az imádságon és a lelki-szellemi foglalkozásokon kívül még egy lényeges, hatásaiban szintén nagyjelentőségű része volt: a testi, vagy kézi munka, mely kb. napi 6 órát vett igénybe. Ezt egyesek a házban vagy a műhelyekben, 37