Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

A mindennapi „közös élet" A Szt Benedektől megkívánt közös élet — vita communis — sok mozzanatára vetnek világot a Pray Kódex egyes szövegei. Onnét tudjuk, hogy Boldván — s bizonyára másutt is — nemcsak az ebédlő, és nappali volt közös, hanem a hálóterem is. Lelki és aszketikus műveltségük gyarapítására és a haszontalan beszéd megakadályozására étkezés alatt rendszerint a szentírásból vagy valamiféle épületes könyvből olvasott föl az egyik szerzetes. A huzamosabb ideig tartó lelki olvasmányt vagy elmélkedést a káptalan-teremben végezték s ugyanott történt a fegyelem vagy a házi rend ellen elkövetett hibák nyilvános bevallása s az értük járó büntetések kiszabása. A felebaráti szeretet mellett ugyancsak az alázatosság gyakorlását célozta a Regulának az a rendelkezése, hogy az érkező vendégek lábát — Krisztus Urunk példáját és parancsát követve — mossák meg a szerzetesek. Szt István Nagyobb Legendájának bencés szerzője följegyezte, hogy a ,,mandatum"-ot nálunk is megtartották s a pécsváradi bencések nemcsak az idegenek, hanem egymás lábát is megmosták. Ugyanezt a kettős célt szolgálta a hetenként váltakozó konyhai szolgálat ellátása, amiről szintén a Pray Kódex tanúskodik. Innét látható, hogy amint Szt Benedek aszkézisének gerincét az alázatosság gyakorlása alkotta, melynek fokain az erkölcsi tökéletesség magaslatára lehet följutni, éppúgy a boldvai — s általában a magyar — bencések is a kevélység szellemének eltávolítását, s az 'alázatosság lelkületének növelését kérték a hibáikat bevalló, a hetes szolgálatot végző és a fölolvasó testvérek számára Istentől. Szt Benedek végül azt is jól tudta, hogy az Istennel egyesült életnek lényeges előföltétele a csend, a magány is. Azért építette monostorát a cassinói hegy csúcsára, s ezért hangsúlyozta a csend és a hallgatagság (silentium, taciturnitas) fontosságát. A magyar bencés apátságok legnagyobb része szintén városoktól, emberektől távol, halmok, hegyek tetején, sziklás helyeken vagy erdőségek mélyén épült. Ezen cél érdekében azonban egyes bencések még többet is tettek. Pannonhalmának két olyan remetesége, ,,heremus'-a is volt, ahova egyes szerzetesek a még tökéletesebb lelki magány céljából időnként elvonulhattak. A fényi remeteség a Bakony északkeleti alján, a Czuha-patak mentén feküdt, a vityai pedig Somogyban, a Szt Jakab-kápolna mellett. A tihanyi bencések az oroszkői cellát, annak sziklabarlangjait használták erre a célra. A szerzetesek anyagi ellátását vizsgálva, azt általában kielé21 Szent Benedek fiainak I. 321