Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

I. Fejezet • Szt Benedek élete és regulája

Simplicius montecassinói és Valentinianus lateráni bencés apát közlései alapján 593 94-ben készült. A szerző már műve címében jelezte, hogy hősének nemcsak életéről, hanem csodáiról is — de vita et miraculis — be akar számolni. A könyvből tényleg látható, hogy az nem csupán Szt Benedek életének egyes eseményeit tartalmazza, hanem azokkal kapcsolatban Szt Gergely tanítását is adja a lelki élet egyes kérdéseiről. A munka tehát történeti és aszketikus jellegű. A szerző tudatában volt annak, hogy műve történeti szempontból nem teljes. A jellemrajz hiányainak pótlására ezért Szt Benedek regulájához utasította az érdeklődőt. „Ha valaki pontosabban szeretné megismerni életmódját — mores et vitám —, tanításának minden tényét megtalálhatja regulájában, hisz a szent férfiú semmi módon sem taníthatott másként, mint ahogyan élt." Benedek a középitáliai Nursia környékén született 480 táján. A hegyi lakó szabin nép s köztük is a nursiaiak híresek voltak komoly erkölcsükről, szinte nyers modorukról; közmondásos volt a „Nursina durities". Ez a keménykötésű hegyi nép az V. században már keresztény életet élt a nursiai püspök vezetése alatt. A szülőkről — sajnos — csupán annyit mondhatunk, hogy a jobbmódú, előkelőbb vidéki társadalmi réteghez tartoztak, akik megfelelő szellemi és erkölcsi nevelésben igyekeztek részesíteni gyermeküket. Az otthon mélyen vallásos lelkületét és meleg családias jellegét bizonyítja, hogy nemcsak Benedek, de nővére, Skolasztika is kizárólag Isten szolgálatára és lelke nemesítésére szentelte életét s komoly aszkétikus életfölfogásuk sem akadályozta őket abban, hogy évenként meglátogassák egymást. Ennek a halálig tartó testvéri szeretetnek meghatóan kedves bizonyítéka, hogy Szt Benedek a saját előre elkészített sírjába temettette el Szt Skolasztikát. Szt Benedek római-szabin egyéniségének tán legjellegzetesebb vonása az a komoly — cor gerens senile — világnézet, mely őt kora ifjúságától jellemezte, s folyton jobb, tökéletesebb életforma kialakítására ösztönözte. Amint ifjúvá serdült a 15—17 éves Benedek, elhagyta a szülői házat, illetőleg Nursiát, hogy az elemi és grammatikai iskolák elvégzés után Rómában retorikai tanulmányokat végezzen. Nyilvánvaló, hogy közéleti pályára készült — a Gondviselés azonban nem Boethius és Cassiodorus sorsát szánta Benedeknek. A nagyvárosba került ifjú előtt csakhamar a zavaros mozzanatok egész sorozata alakult ki, melyek komoly kérdések elé állították. A „liberalibus litterarum studiis traditus" Benedek megdöbbenve vette észre, hogy a főiskola levegője egészen más, 27