Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet
I. Fejezet • Szt Benedek élete és regulája
mint aminőben eddig élt Nursiában. Diáktársai erkölcsi zabolátlansága éppúgy megbotránkoztatta, mint ahogyan az iskolának még mindig túlságosan „klasszikus", pogány szelleme is zavarba hozta. Am az ifjúságnak keresztény szellemű tudományos képzése még később is megoldatlan problémát jelentett az illetékesek számára. Bár Cassiodorus egy emberöltő múltán barátjával, Agapét pápával (535—536) tárgyalt egy keresztény főiskola alapításáról Rómában — a terv még az akkori háborús viszonyok közt is megvalósítatlan maradt. De az egyházi élet sem, volt nyugodt akkortájt Rómában. Benedek közvetlenül tapasztalhatta azt az évekig tartó megoszlást, harcot és békétlenséget, amit a Symmachus pápával szembenálló Laurentius ellenpápa föllépése okozott, ami a római szerzetesség életét is zavarta. Ily körülmények irányították Benedeket a válaszútra, ahol döntenie kellett, hogy valódi keresztény világnézetét és életmódját értékeli-e többre vagy megalkuszik a körülményekkel s igyekszik elvégezni tanulmányait, hogy aztán, ha nem is fényes, de legalább nyugodt, kényelmes megélhetést biztosítson magának? Bizonyára hosszas tépelődés és imádság után a Szentlélek sugallatára döntött úgy, hogy fölhagy tanulmányaival s kizárólag Isten szolgálatára és lelke üdvének biztosítására szenteli életét. így történt, hogy világi tudományokban hiányosan, de isteni bölcsességben megerősödve — scienter nescius et sapienter indoctus — búcsút mondott Rómának s vele együtt a világnak. Űtja az Anio partján Ajilaebe (Effide) vezetett, ahol a Szt Péter egyháza körül élő jámbor férfiak köréhez csatlakozott. Ott és akkor Szt Benedek bizonyára arra gondolt, hogy papi, egyházi pályára készül. Ám ezt a tervét is, mielőtt még magasabb egyházi rendeket nyert volna el, megváltoztatta. Elhatározását az életrajz csupán azzal indokolja, hogy egykori dajkája, Cirilla, aki mint gondozója elkísérte gazdáját Rómába és Afilaebe is, kellemetlen helyzetbe hozta. Cirilla ugyanis eltörte a szomszédoktól kölcsönkért agyagszitát, amit Benedek imádsága közepette csodálatos módon összeillesztett. Ennek akkora híre lett, hogy Benedek elviselhetetlennek találta a vele szemben megnyilatkozó tiszteletet — s most, 500 körül teljesen egyedül, Cirillát is elhagyva, folytatta útját az Anio mentén Sublaqueum (Sublacum, Subiaco) felé. Benedek ezen elhatározásában a kegyelem folyton erősödő és irányító hatását szemléljük. Leszámolt már e világi élet csábításaival, s az egyházi pálya nyilvános szereplését is kerülni kívánta. Az emberekkel, a világgal szemben mindjobban Isten felé vonzódott. Bizonyára már Rómában, de még inkább Afilae 28