Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

IV. Fejezet • A bencés rend

lassanként a vérdíj rendszer váltotta fel. Házas életük patriarehalizmuson alapult, melyben a mono- és exogamia uralkodott. Ennek értelmében a férfiak idegen nemzetségből vettek maguknak feleséget, aki házassága által átkerült a férj nemzetségébe s annak nevét viselte. A gazdagabb férfiaknál gyakrabban előfordult, hogy feleségük mellett szolgálókat, ágyasokat is tartottak. Ebben a világnézetben élt századokon át a magyarság, de közben tudomást szerzett a kereszténységről is. A bizánci császárnak érdekében állott ugyanis, hogy a Kaukázus és a Fekete Tenger mentén lakó népeket, illetőleg azok fejedelmeit a keresztény hitre térítse s ezáltal őket megbízható szomszédokká, hűséges támaszokká, esetleg alattvalókká nevelje. Ebből a célból hittérítőket küldött hozzájuk, fejedelmeiket Bizáncba hívta, s ott kitüntetésekkel, ajándékokkal igyekezett őket a kereszténység számára megnyerni. Ha sikerült, akkor ünnepélyes keresztelőket tartottak, ahol a keresztszülői tisztséget a császár vagy előkelő hivatalnokai, illetőleg a császárné vagy palotahölgyei töltötték be. Ezt a politikát alkalmazta a VI. században Jusztinián, a VII.ben Herakleios s így érthető, hogy a Krím félszigeten lakó dorosí metropolitának a VIII. század közepén már 7 püspöke működött a Fekete Tenger északi részén. Köztük volt a kazár főváros, a volgamenti Itil s az onogur és hun népek székhely nélkül való 2 vándorpüspöke is. Bár a két népcsoport nem azonosítható teljesen a IX. századi bizánci forrásokban ungroi, hunnoi, turkoi megjelöléssel illetett magyarsággal, az mégis kétségtelen, hogy missziós területük a magyarok szállásait is magában foglalta. A IX. század második felében a már említett bizánci Cirill és Metód is érintkezésbe jutott a magyarokkal. A 861-ben a Krim félszigetre érkező Cirillt egy magyar csapat meg akarta ugyan gyilkolni, de a szent nyugodt tekintete annyira lecsillapította indulatukat, hogy végighallgatták intelmeit s megszelídülve távoztak tőle. Metód a 80-as évek elején az Alduna vagy Száva mentén találkozott portyázó magyarokkal s elhatározta, hogy fölkeresi „királyukat". A vezér tisztelettel fogadta látogatóját s elbeszélgetett vele. Mikor testvéri csókkal búcsút vett a megajándékozott püspöktől, a magyar vezér arra kérte: „Szent imáidban mindig emlékezzél meg rólam, tisztelendő atyám." Bár nem állítjuk, hogy ezen érintkezések a magyarság vallásos fölfogását lényegesen módosították, annyit bizonyára elértek, hogy a magyarságban is kialakult bizonyos tolerancia, mely 250-