Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

IV. Fejezet • A bencés rend

kultuszának eredetét is a bajor hithirdetőkre, illetőleg a bajor telepesekre vezetjük vissza. A Dunától keletre fekvő területeknek a kereszténységgel való kapcsolatát ennyire nem ismerjük ugyan, de azt tudjuk, hogy a bizánci irányítás alatt álló bolgár egyház határa a Dunán is átterjedt s az itteni bolgár-szláv ok kezdetleges kereszténysége annak joghatósága alatt állott. A mondottak alapján világos, hogy a magyar honfoglalás idején — a IX. század végén — a Kárpátok medencéjében keresztény élet folyt. Bár a magyarság, miként a keleti nomád népek általában, nem volt türelmetlen más vallásokkal s a kereszténységgel szemben sem, annak szervezetét, mely a bajorokkal és a bolgárokkal való politikai kapcsolatot is jelentette, megsemmisítette. A magyarság vallása; érintkezése a keresztény Kelettel A honfoglaló pogány magyarság előtt a kereszténység, s annak intézményei nem voltak ismeretlenek. A magyar törzsek az V. század vége óta a Kaukázus északi lejtői, a Fekete-tenger és a Don alsó szakasza által körülzárt területen, a Kubán mentén élték lovas nomád, pásztorkodó életüket, mígnem a IX. század folyamán a Fekete-tenger északi vidékén nyugat felé vonulva elérték a Kárpátok medencéjét. A puszták egyszerű pásztor népére, világnézetének kialakulására nagy hatást gyakoroltak a kozmikus erők (vihar, mennydörgés, villámlás), a csillagok világa s azok mögött éppúgy szellemi mozgatókat gondolt, mint ahogyan tudott a föld, a víz, a tűz szellemeiről is. A csillagos ég fölött uralkodó Isten létezéséről meg volt győződve, s a lélekéről is, mely az élő lényeket élteti. De hitt az emberi lélek halál utáni életében s a másvilág létezésében is. Ilyen alapokon nyugodott az ősmagyarok vallásos élete. Ennek hangsúlyát természetesen nem annyira egy meghatározott erkölcsi rendhez való alkalmazkodásra vetették, mint inkább a kultikus cselekményekre, melyeket általában család- vagy nemzetségfők. ünnepélyes alkalmakkor a sámánok végeztek. Az ősök lelkének s a többi szellemeknek a tisztelete és engesztelése által azok segítségét kívánták biztosítani maguknak s ezen a módon igyekeztek megszabadulni az őket fenyegető bajoktól, betegségektől, elemi csapásoktól. Erkölcsi érzékük fejlettségét bizonyítják az érdem, bűn, bocsánat fogalmának és szavának ismerete. A vérbosszú szokását 249-