Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

resztényeknek, az Isten, az Egyház fiainak tartották magukat. Az Egyház ezt a tudatot akarta fejleszteni és ezen az alapon kívánta a társadalmi békét és rendet kialakítani és megszilárdítani. A „Pax Dei", az Isten kedvéért való békesség mozgalma első jelentős lépését 989-ben tette meg, amikor egy délfranciaors^ági zsinat a bordeauxi érsek elnöklete alatt kiközösítést szabott mindazokra, akik védtelen klerikusokat, jobbágyokat, utasokat megtámadnak, akik az Egyház és a szegények vagyonát pusztítják. Más zsinatok az urakat és lovagokat olyan eskü letételére késztették, melynek értelmében az erőszakoskodástól tartózkodnak. A bourgesi zsinat (1038) minden 15 évnél idősebb férfit kötelezni akart annak letevésére, illetőleg megtartására. A Pax Dei után hamarosan megkezdődött a „Treuga Dei" mozgalma is. Ez, az Isten kedvéért vállalt fegyverszünet az önbíráskodást, illetőleg a vitás ügyeknek fegyveres kézzel való elintézését igyekezett minél szűkebb korlátok közé szorítaiai. Oliva ripolli bencés apát, majd vichi püspök 1027-ben a toulougesi, néhány év múlva pedig a vichi zsinaton szorgalmazta a szombat estétől hétfő reggelig tartó fegyverszünetet. Az eszmét fölkarolta az a marseillesi zsinat is, melyet az ottani Szt Viktorapátság templomának fölszentelése alkalmával tartottak 1040ben. Az ott összejött aquitaniai és burgundi főpapok az arlesi érsek, az avignoni és nizzai püspök s Odiló clunyi apát elnöklete alatt átiratban fordultak az itáliai papsághoz, hogy híveik körében a Pax Dei mellett a Treuga Dei megtartását is sürgessék. A szerda estétől hétfő reggelig tartó fegyverszünet indokolásául az Űr Jézus szenvedésére, eltemetésére, föltámadására s mennybemenetelére, annak ünneplésére hivatkoztak. A Treuga Dei tartalmát aztán folyton tágították. Később már advent első vasárnapjától vízkereszt után következő első vasárnapig, hetvenedvasárnaptól fehérvasárnapig, továbbá Szűz Mária s az apostolok ünnepein is kötelező volt a sérelmesnek vélt ügyek önhatalmú, fegyveres elintézésének szüneteltetése. Természetes, hogy ezen határozatok értéke a vallásos eszme hatékonyságától függött. Ily értelemben is nagy jelentősége volt a X. és a XI. században kibontakozó szerzetesi, majd általános egyházi reformnak, mely az anyagi érdekek fölé helyezte az eszmei értékeket. A papság és a szerzetesség példás életének nevelő hatását a világi társadalom is előnyösen tapasztalta. A X. században még durva, nyers lovagság lassanként fogékonnyá vált a nemesebb életfölfogás iránt s a társadalmi rend és béke mind szilárdabb alapot nyert. 245-