Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

az a privilégiuma is, hogy apátját a pápa benedikálta. Monte­cassino már 994-ben ,,nullius"-apátság volt s 1038 óta a pápa benedikálta apátját. A kolostoroknak ezt az önnállósulási s a szentszékkel közvet­len kapcsolatot kereső törekvését a kormányzati és liturgikus vonalon egyaránt központosító Róma éppúgy támogatta, mint ahogyan a XI. századtól fogva egyre több apátság vezetőjének engedélyezte a főpapi jelvények — szandál, gyűrű, mitra — használatát. Az apátok hatalmának és tekintélyének ily módon való növekedése természetesen nem tetszett a püspököknek — de még nagyobb ellentét alakult ki köztük a tizedek kérdésében, ahol nem tekintélyi kérdésről, hanem fontos anyagi érdekekről volt szó. Korábban is megtörtént ugyan, de a XI. században még gya­koribbá vált az, hogy az uralkodók vagy egyháznagyok bizomá­nyos területek tizedét elvonták az illető egyházmegye püspöké­től s valamelyik kolostornak ajándékozták. A püspökök az ér­dekeiket sértő ilyen privilégiumokkal szemben az általános egy­házjogra hivatkoztak, s úgy igyekeztek biztosítani jogaikat. Szá­zados tized jogai védelmében pl. Fuldának és Hersfeldnek súlyos harcokat kellett vívnia a XI. század második felében a mainzi érsekkel s Szt Bonifác életrajzában Othlo élesen bírálta egyes püspökök anyagias fölfogását és önző eljárását. A szentszék az eléje került vitás ügyekben a jogfejlődés elvét vallva rendsze­rint az apátságok javára döntött — a bencés II. Paschal pedig a XII. század elején a kolostorok birtokait egyetemlegesen men­tesítette a tizedfizetés kötelezettsége alól. De Cluny világi vonatkozásban is biztosította függetlenségét. Említettük már, hogy a clunyi apátokat az ottani szerzetesek választották, a kongregáció apátait, illetőleg perjeleit pedig a clunyi apát nevezte ki vagy erősítette meg. A világi elem befo­lyásának, a profán szempontok érvényesülésének lehető kizárása volt egyik leglényegesebb előföltétele annak, hogy Cluny meg­oldhatta történeti föladatát s a kolostorok életében újra meg­szilárdíthatta a természetfölöttiség uralmát. Clunynek és a többi reformközpontnak a hatása azonban nem korlátozódott csupán a kolostorokra. Azok falain messze túl­menően lényeges szerepe volt a világi papság és társadalom életének megjavításában is. 230-

Next

/
Oldalképek
Tartalom