Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet
III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban
az a privilégiuma is, hogy apátját a pápa benedikálta. Montecassino már 994-ben ,,nullius"-apátság volt s 1038 óta a pápa benedikálta apátját. A kolostoroknak ezt az önnállósulási s a szentszékkel közvetlen kapcsolatot kereső törekvését a kormányzati és liturgikus vonalon egyaránt központosító Róma éppúgy támogatta, mint ahogyan a XI. századtól fogva egyre több apátság vezetőjének engedélyezte a főpapi jelvények — szandál, gyűrű, mitra — használatát. Az apátok hatalmának és tekintélyének ily módon való növekedése természetesen nem tetszett a püspököknek — de még nagyobb ellentét alakult ki köztük a tizedek kérdésében, ahol nem tekintélyi kérdésről, hanem fontos anyagi érdekekről volt szó. Korábban is megtörtént ugyan, de a XI. században még gyakoribbá vált az, hogy az uralkodók vagy egyháznagyok bizományos területek tizedét elvonták az illető egyházmegye püspökétől s valamelyik kolostornak ajándékozták. A püspökök az érdekeiket sértő ilyen privilégiumokkal szemben az általános egyházjogra hivatkoztak, s úgy igyekeztek biztosítani jogaikat. Százados tized jogai védelmében pl. Fuldának és Hersfeldnek súlyos harcokat kellett vívnia a XI. század második felében a mainzi érsekkel s Szt Bonifác életrajzában Othlo élesen bírálta egyes püspökök anyagias fölfogását és önző eljárását. A szentszék az eléje került vitás ügyekben a jogfejlődés elvét vallva rendszerint az apátságok javára döntött — a bencés II. Paschal pedig a XII. század elején a kolostorok birtokait egyetemlegesen mentesítette a tizedfizetés kötelezettsége alól. De Cluny világi vonatkozásban is biztosította függetlenségét. Említettük már, hogy a clunyi apátokat az ottani szerzetesek választották, a kongregáció apátait, illetőleg perjeleit pedig a clunyi apát nevezte ki vagy erősítette meg. A világi elem befolyásának, a profán szempontok érvényesülésének lehető kizárása volt egyik leglényegesebb előföltétele annak, hogy Cluny megoldhatta történeti föladatát s a kolostorok életében újra megszilárdíthatta a természetfölöttiség uralmát. Clunynek és a többi reformközpontnak a hatása azonban nem korlátozódott csupán a kolostorokra. Azok falain messze túlmenően lényeges szerepe volt a világi papság és társadalom életének megjavításában is. 230-