Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

tor arra legalkalmasabb tagja minden írói készségét igénybe véve állított emléket neki. A közelebbi kolostoroknak lehetőleg azonnal megküldték ezeket a rotulusokat, a távolabb fekvők viszont legtöbbször csak évente összesített jelentést kaptak. A hírvivő szerzetest, a rotulifert vagy brevigert mindenütt szeretettel fogadták, továbbutazásakor ellátták útravalóval; a rotulusra mindig ráírták, hogy minő imádságokat és engesztelő cselekedeteket ajánlanak föl a megboldugult lelki üdvéért. Hogy néha az mily méreteket öltött, azt a caeni zárda 1113-ban meghalt alapítóapátnőjének, Hódító Vilmos leányának az esete mutatja. A 25 cm széles és 20 m hosszú rotulust 247 helyen láttamozták Normandiától kezdve Közép- és Nyugatfranciaországon s Bretagneon át Angliáig. A pápák támogatják, a püspökök ellenzik az apátságok autonómiára törekvését Bár a bencés szerzetességet nem fűzte össze jogi kötelék egységes szervezetbe, csupán a közös eszmék egyesítették, az mégis roppant belső energiával rendelkezett. Erkölcsi ereje birtokában a szerzetesség természetszerűleg törekedett önállóságra, autonómiára, hogy lelki és anyagi ügyeit az egyházi és világi elem befolyásától lehetőleg függetlenül intézhesse! Az utat-módot főleg Cluny mutatta, mely a folyton növekvő számú monostoraival együtt kivonta magát az egyházmegyés püspökök joghatósága alól s a „traditio" révén közvetlenül a római Szentszék jurisdictiója és ,,protectio"-ja alá került. A püspöki hatalomtól való ezen mentesség, az exemptség foka és tartalma különböző volt. Azt egyetemes jellegű törvények nem határozták meg — lényegében véve az kitüntetés-, privilégiumszámba ment. Voltak helyek, hol csupán az apátság temploma és konventje vált exemptté. Másutt az apátság egyéb templomai, plébániái, az azokat gondozó világi papok és híveik fölött is megszűnt a püspök joghatósága, mely az apátra szállt át. Ez esetben ő irányította papjai és népei vallás-erkölcsi életét s e célból zsinatot is tarthatott papjaival. A püspöki ordót kívánó cselekményeket (pap-, templom-, olaj szentel ést) a tőle szabadon választott püspökkel végeztethette — püspökök csak az ő engedélyével, illetőleg meghívására végezhettek templomában, vagy templomaiban főpapi funkciókat. Az ilyen, területileg is kiterjedt joghatóságú kolostorok „abbatia nullius dioecesis"-ek voltak, melyek fölött csupán a római Szentszék — a pápa és legátusa — bíráskodott. Több, főleg itáliai apátságnak megvolt 229