Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

A rímes officiumok, verses zsolozsmák, liturgikus drámák, trópusok és sequenciák költészete. Zeneelmélet és énektanítás; arezzói Guido A kor művészetéről szólva nem feledkezhetünk meg annak költészetéről, énekéről és zenéjéről sem, ami szintén a vallásos szellemből fakadt és annak színes, emelkedett hangulatát biztosította. A zsolozsma részeinél alkalmazott, az imaóra, illetőleg az ünnep hangulatát kifejező, a szenteket magasztaló himnuszok száma páratlanul megnövekedett. Míg a st galleni Ratpert s a st amandi Hucbald (|930) a karoling reneszánsz fölfogását követve az időmértékes antik versformákat alkalmazta, addig a XI. századtól kezdve a hangsúly, a ritmus éreztetése, a hangzatosságot szolgáló rím és cezúra használata mindfontosabb követelménnyé vált. A X. század óta arra is törekedtek, hogy az új ünnepek zsolozsmáinak egyes részeit — az invitatoriumot, az antifónákat, a versiculusokat és responsoriumokat — verses alakba öntsék. Hucbald Szentháromság-officiuma még csak részben volt rímes fogalmazású, utána azonban mindjobban megkedvelték a rímes officiumokat. Szűz Mária verses zsolozsmáihoz készültek azok a Mária-antifónák, melyek közül négy ma is váltakozva, de mindennap mint záró ima, illetőleg ének szerepel az Egyház zsolozsmájában. Mint korábban említettük, az Alma redemptoris mater és a Salve regina kezdetűt a reichenaui Hermann alkotta a XI. század közepe felé. Ugyancsak korszakunkban alakult ki a liturgikus dráma műfaja. Első nyomát a limogesi St MartiaZ-apátságnak a 930-as években készített kódexében találjuk. A szentírás, az Űr Jézus életének egyes eseményeit jelenítették meg, hogy az egyháziak és a hívők minél élénkebben átélhessék azokat. Túlnyomó részben a föltámadás egyes jeleneteit dramatizálták; a karácsonyi misztérium-drámák főleg a pásztorok és a mágusok érkezését és hódolatát mutatták be. Az előadások a templomban, rendszerint a Matutinum után kerültek színre. A szentmise liturgiáját hasonlóképpen igyekeztek ünnepélyesebbé, hangulatosabbá tenni. Ezt szolgálta a tropus- és a sequentiaköltészet. A tropusokat a szentmise énekes szövegeihez írták, azok részei közé toldották be; csupán a Credót és a Tractust nem tropizálták. Első nyomai szintén a limogesi apátságba vezetnek. Annak említett kódexéből látható, hogy a „quem queritis, o 224-