Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

takozó gorzei reformmozgalom a művészeteket is fejlesztette s Trier, Regensburg és Seeon apátságában lényegében azonos stílusú festőiskolát alakított ki. Ide tartozott a trieri Roudpreht, aki az Egbert-psalteriumot díszítette. Az 1012-ben fölszentelt bambergi székesegyház gyönyörű szertartáskönyveit II. Henrik császár a regensburgi és a seeoni bencésekkel készíttette. A XI. század közepére Echternach festőiskolája bontakozott ki. Első jelentős alkotása a pompásan díszített evangeliarium, a Codex Aureus volt, az utolsó pedig a XII. század elejéről való Szt Willibrord-életrajz. Az északi területek számára főleg kölni bencések dolgoztak. A józan, kissé archaikus stílusukon a karoling hagyományok hatása érződik. A VIII. század végén elhanyatlott angol miniatúra a dán pusztítások után, a X. század vége felé szép virágzásnak indult. A winchesteri festőiskola megalapítója a művészlelkű Szt Ethelwold apátpüspök volt, legkiválóbb mestere pedig Godeman. Gyönyörűen illusztrált benedictionale, evangeliarium, psalterium, missale került ki ebből a műteremből. Bár vázlatszerűen dolgoztak s inkább rajzoltak, mint festettek, alkotásaikat mozgás, élénkség és valóságérzék jellemezte. A normann hódítás után — francia hatás alatt — díszesebbé váltak iniciáléik, miniatúráik; a rajz tökéletessége mellett a színek változatosságára is nagyobb gondot fordítottak. A X.—XIII. századi angol könyvfestészet szinte kizárólag a bencés apátságokban (Winchester, Canterbury, St Albans, Edmundsbury, Durham) virágzott. A művészeket azonban csak ritkán tudjuk megnevezni. A belga miniátorok főleg a raj na vidéki németek és az angolok hatása alatt dolgoztak. A legkiválóbb bencés festő a lobbesi Goderan volt, aki a XI. század második felében nemcsak saját apátsága, hanem Stablo bibliáját is illusztrálta. A nyugati részen az ezredfordulón különösen St Bertin, utána St Amand illuminátorai voltak híresek. Az arrasiak patronusuk Szt Vedastus életrajzát díszítették nagy művészettel. A nyugati belgák szívesen alkalmazták a levéldíszeket, az iniciálékban az emberi vagy állati alakokat s az élénk piros és kék színeket. Az északfrancia bencések közt az ezredforduló óta a két párizsi apátság (St Germain-des Prés, St Martin-des-Champs) és S t Denis festői váltak ki, akik főleg szentírási és liturgikus könyveket díszítettek. Hasonló téren ugyancsak sok művészit alkottak a clunyiek is. Bár miniált műveik túlnyomó része elpusztult a XVI. századi vallásháborúk viharaiban, annyit mégis tudunk róluk, hogy jórészt római és bizánci hatás alatt készültek. Cluny stílusa azonban a vele kapcsolatban álló limogesi 221-