Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

Bevezetés

test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége." (IL 16.) Ez azt jelenti, hogy az érzékiség, a birtoklás és a hatalom vágya olyan elemi erő az emberben, mely állandóan veszélyezteti az erkölcsi tökéletesedés eredményes munkálását. Ennek az ellentétes erőnek lehető gyengítését, szinte kikapcsolását ajánlotta az Űr Jézus az úgynevezett „evangélium tanácsok"-ban, amiken a később megfogalmazott hármas szerzetesi fogadalom alapul. „Jó mester — szólította meg az Űr Jézust egy gazdag ifjú —, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? Ki mondá neki: .... ha be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsokat. Kérdi amaz: Melyeket? Jézus pedig mondá: Ne ölj, ne törj házasságot, ne orozz, hamis tanúságot ne szólj, tiszteld atyádat és anyádat és szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Mondá neki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva: minek híjával vagyok még? Mondá neki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van és oszd el a szegények között és kincsed leszen a mennyekben és jer, kövess engem." (Mt. XIX. 16—21.) Az evangéliumi eszmény megvalósításának első föltétele tehát a „világ" elhagyása, az anyagi javak megvetése, az önkéntes szegénység vállalása. Az evangélium ugyanazon fejezetében olvasható továbbá az Űr Jézusnak a zsidókkal folytatott vitája a házasságról, annak fölbonthatatlanságáról, melyet ugyancsak a magasabb követelményre való utalással fejezett be: „Nem mindenki fogja fel ezt az igét, hanem akinek megadatott. Van, aki mennyek országáért önként lemond róla." Erre vonatkozólag Szt Pál úgy nyilatkozott: „A szüzekre nézve nincs parancsolatom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hű legyek. Azt tartom tehát, hogy jó, ha így marad az ember." (I. Kor. VII. 25—26.) Az evangéliumi tanácsok harmadikának nincs ugyan ennyire kifejezett szentírási alapja, de Krisztus követője tudja, hogy Mestere nem azért jött e világra, hogy „Neki szolgáljanak, hanem hogy Ö szolgáljon" (Mt. XX. 28.) s tudja, hogy Ö valóban „engedelmes volt a halálig, egészen a kereszthalálig" (Filip. II. 8.). Szt Lukács evangéliumának szavait: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket megvet, engem vet meg ..." (X. 16.) az Egyház és törvényhozása nemcsak az apostolokra és utódaikra alkalmazta, hanem bizonyos értelemben a szerzetes elöljárókra is, s a szerzetesi regulák is Isten helyettesének mondták a vezetőket. Az evangéliumi tanácsok s az azon alapuló szerzetesi fogadal14