Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

zés jelentették. Az önmegtagadás, az aszkézis alkalmazásával, a kegyelem segítségével azokat kellett megzabolázni, illetőleg erénnyé nemesíteni. A koraközépkor germán szerzetesei szintén emberek, nagyon is életerős és ösztönös emberek voltak, kiknek ugyancsak meg kellett vívniok harcukat erkölcsi fölszabadulásuk és lelki fölemelkedésük érdekében. A Nagy Károly által összehívott s a püspökök, apátok és grófok (comes-ek) részvételével megtartott zsinatok, illetőleg az ott szerkesztett capitularék gyakran mutattak rá a kolostori életben mutatkozó hibákra és sürgették azok javítását. Az apátokat arra figyelmeztették, hogy lelki javak ígérésével ne igyekezzenek anyagi javakat szerezni a világiaktól; a fölvételre jelentkezőktől ne 'kívánjanak ajándékokat vagy adományokat. Legfőbb törekvésük a reájuk bízott szerzetesek lelki vezetése legyen. Ezért — hacsak az ország, az uralkodó érdeke nem kívánja — ne hagyják el kolostorukat, hanem szerzeteseikkel éljék a közös életet nemcsak az ima-, hanem az ebédlő- és a hálóteremben is. Szükség nélkül ne váltogassák a közösség bizalmát élvező elöljárókat. Fegyelmezés tekintetében ragaszkodjanak a Regula előírásaihoz. A megvakítás vagy megcsonkítás büntetését senkivel szemben se alkalmazzák; ablaknélküli helyiségeket ne használjanak börtönnek. Ügyelni kellett a próbaidő megtartására s arra, hogy csak megfelelő erkölcsű és lelkületű egyének jussanak a közösségbe és elöljárói állásba. Bizonyosan sok veszedelem fenyegette a klauzúra törvényét; sokat mozogtak a koraközépkor bencései. Ezért hangoztatták oly gyakran a capitularék, hogy fontos ok nélkül ne járjanak ki a kolostorból a szerzetesek, ne vegyenek részt a világiak lakomáin, vadászatain és egyéb zajos mulatságain. De a világiak se járjanak be a kolostorba. A szerzetesek szükség esetén is csak püspökük tudtával és levelével keljenek útra. Ambrozius Autpertus az írek peregrinatio-jávai szemben hangsúlyozta a bencés stabilitás aszketikus jelentőségét. Étkezés tekintetében a capitulárék szintén sürgették a Regula előírásaihoz való ragaszkodást. A négylábúak húsát csak kivételesen — betegség, más eledel hiánya vagy vendég érkezése esetén — használhatták. Óvást emeltek az evésben és ivásban való mértéktelenség ellen, mert az az érzékiséget táplálja, amivel szemben pedig a legerélyesebben kellett fölvenni a küzdelmet. Hasonlóképpen tilalmazták a magántulajdont, mert sok egyenetlenkedés származik belőle. Éppen ezért a tisztségviselők112