Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

e 66-ból levonjuk a négy horvátországi püspökség jelentéseinek számát: 25-öt, akkor a szorosabb értelemben vett magyar püspökségek arányszáma még jobban romlik: a 17. és 18. századra összesen csak 41 jelentés marad. 1850-ig menve a felkutatott jelentések száma 101-et tesz ki, közülük Horvátországra esik 34. Ha az egyes püspökségek részletezésébe bocsátkozunk, az eredmény még elszomorítóbb. Az esztergomi érsekségnek a 18. századból egyetlen jelentése sincs, a 19. sz. első feléből pedig csupán egy! Az egri érsekség a tőlünk tárgyalt kor határáig egyetlen jelentést sem tud felmutatni, 1762-től 1820-ig (még a nagy Eszterházy Károly hosszú püspöksége alatt is) szinte évről-évre ismétlődnek a halogatási kérelmek, de semmi eredmény! Kalocsa két, Csanád pusztán egy relációval szerepel. A felhozott s még könnyen szaporítható esetekből egyúttal az is megállapítható, hogy az egész dolgot nem lehet a töröknek nyakába varrni, hanem másutt is kell keresni igen nyomatékos okokat. A halasztást kérő püspöki iratokról készített kongregációs referátumokban rendszerint csak semmitmondó általános okokkal, a körülményekre való hivatkozással stb, találkozunk. Azt szintén nem állíthatjuk, hogy a kormány tiltotta meg a jelentések elküldését. Mert bár igaz, hogy 1767-től kezdve a Szentszékkel történő érintkezés uralkodói felügyelet alatt állott, s a királyi kancellária még a 19, sz, elején is mereven ragaszkodott ahhoz, hogy a hivatalos egyházi levelezés az ő útján bonyolíttassék le, a Concilii levéltárában őrzött jelentések a mellett tanúskodnak, hogy még ily körülmények közt is lehetséges volt a Szentszékkel való kapcsolatnak eme formája. (Még II. József alatt is.)

1 Róma eleinte ellene volt annak az eljárásnak, hogy a püspököknek a magyar kancellária útján kellett jelentéseiket a római prokurátorok kezéhez juttatni, mert e körülmény szerinte elveszí a püspöki véleménynyilvánítás szabadságát, s ezért állandósulása végzetes volna. Utóbb azonban úgy látszik megnyugodott abban, hogy mindennek a királyi agencián kell átmennie, s e közvetítést egyenesen igénybevehetőnek jelentette ki.

2 Mindezek után még egy felhozható ellenvetéssel kell foglalkoznunk, hogy t. i. a Congregatio Concilii levéltára nem őrizte meg hűen a befutott jelentéseket. Igaz, hogy ez a levéltár is Napoleon korában megjárta Párizst, s ez alkalommal főként francia jelentések mentek veszendőbe, A német relációkra nézve Schmidgyet és a szerémit leszámítjuk — még mindig kedvezőtlen, s a jelentések száma még jobban alászáll. 1 V. ö. Marczali i. m. II. 60. — Meszlényi, Severoli bécsi nuncius egyházpolitikája. Bpesti Szemle 1932. 225. k. 248. — A II. József alatti jelentésekre nézve 1. Dengel i. m. 327, 342, 356. Paquay i. m. 7, 31, 70, 91. A szövegben említett időszakra vonatkozó magyar jelentéseket 1. e mű tartalomjegyzékében. 2 Zágráb 1816-ról készült előterjesztés és a bécsi nunciushoz Rómából intézett irat (1835) fogalmazványa. L. a 348. és 74. 1.