Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

plébános és a nép közt tán fennálló ellentéteket, s végül áldást adott. A jelentés még megemlíti, hogy sehol sem kértek a püspöktől a lakás- és ellátásért pénzt, vagy természetbelit, hanem a plébános és a kegyúr ingyen látták vendégül. Otthon következett azután a vizitáció írásba foglalása.

1 A kerületi egyházlátogatásokat a főesperesek és esperesek végezték, mégpedig évente^ amiről ismételten olvasunk a jelentésekben.

3 Az egyházi fegyelem javítására és a reformok végrehajtására egyik leghatásosabb rendelkezése volt a Tridentinumnak az évenkint tartandó egyházmegyei és a háromévenkinti tartományi zsinatok felújítása, illetve bevezetése.

4 A tizenhatodik, de különösen a tizenhetedik században hazánkban gyakran voltak megyei és tartományi zsinatok. Elsősorban a prímások voltak szorgosak a megyei zsinatok összehívásában. A többi magyar püspök messze elmarad mögöttük. Legfeljebb még a zágrábi püspökséget emelhetjük ki,

5 Nem voltak különbek az örökös tartományok és Bajorország püspökségeinek viszonyai sem e szempontból, sőt tán még rosszabbak, Schmidlin a harmincéves háború előtti három évtizedről megállapította, hogy a trienti zsinatnak az évenkinti megyei zsinat tartására vonatkozó rendelkezését a püspökök csak a legkevesebb helyen tudták megtartani, mert nemcsak a protestáns, hanem a katolikus kormányok is megakadályozták. Tartományi zsinat pedig csak egy volt, az aquilejai patriarkátusban.

6 A 17. században, különösen a második felében a zsinati intézmény egyre ritkábbá válik az Egyházban, s ez az állapot még csak rosszabbodik a tizennyolcadikban. Az államhatalom 1 242. 1. Az egyházlátogatás történeti fejlődését és lefolyását hosszan ismerteti Huszár Elemér, Az egyházmegye látogatása c. cikkében. (Hittud. Folyóirat 1909. és 1910.) 2 így kívánták zsinataink, és pedig hogy a főesperes által személyesen történjék. A főesperesi egyházlátogatásokra 1. a köv. zsinatokat: Nagyszombat 1611. V, 1629. IV. 1—2, 1633.4,1638. VI. 14, 1648.4, 1658. 2. (utóbbi kettő csak propos.) és Zágráb 1634. 3. s 1673. II. 2. Péterffy II. 215, 257, 328, 366, 378, 389. és Szvorényi, Synopsis deer, synod. 256. s Péterffy II. 395. 3 Erdély 1788. szerint Batthyány Ignác püspök évente rendelte el, Győr 1762, Besztercebánya 1805. L. a 100, 146. és 67. lapon. Karácsonyi szerint az évenkinti látogatásokat 1780-ig a főesperesek, utána az esperesek végzik. Magyarország egyháztörténete

3, Veszprém 1929. 342. 4 Sess. XXIV. 2. és XXV. 2. de réf. — A magyar zsinati határozatok is évenkint kívánják. V. ö. e tárgyra : Nagyszombat 1611. I. 2, 1630.16 (nemzeti), 1630. 1 (egyházmegyei), 1633. 1, 1638. V, 1648. 3. Péterffy II. 203, 311, 314, 327—28, 364—65, 378. 5 Szépen ismerteti a zsinatokat Lányi-Knauz, Magyar egyháztörténelem II. Esztergom, 1869.320—33. V. ö. Karácsonyi i. m. 198 -200. — Ergely Ferenc zágrábi püspök írja 1634-i jelentésében, hogy hatéves püspöksége alatt egy megyei zsinatott tartott, a másikat a reláció évében fogja, s meg is tette (334 1. L. még Szvorényi, Synopsis decretorum synodalium, Vesprimii 1807. 251.) Borkovich Márton zágrábi püspök (1668—87.)öt megyei zsinatot tartott. Szvorényi i. m. 268—81. Ezekkel csak felhívtuk a figyelmet, de nem merítettük ki a zágrábi zsinatokat. 6 I. m. I. k. LXI. 3. jegyz. és LXIV. 2. jegyz.