Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

gyámkodása, sok püspöknek és a klérusnak elernyedése, a püspökök és exemt kolostorok s káptalanok közti gyakori ellentétek, az egyházi közigazgatásban lábrakapó bürokratikus szellem és még sok más ok juttatta ide a Tridentinum után annyira virágzó intézményt.

1 Magyarországra nézve a hanyatlást inkább csak a 18. századtól kell számítanunk. Innen kezdve azután a tőlünk tanulmányozott korszak végéig a zsinatok — legyenek bármilyenek is — a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak. A főok a jelentésekben szüntelenül visszatérő refrén: nem lehetséges az uralkodó állásfoglalása miatt, politikai szempontból a király megtartásukat nem látja kívánatosnak, nem hívhatók össze csak királyi engedéllyel, és ilyen időben (1832), amikor minden társulás gyanút kelt, a közfigyelem felkeltése nélkül nem tarthatók meg." Érdemes megemlíteni, az erdélyi püspök 1788-as jelentéséről készített referátumot. A referáló azt ajánlotta válaszul, hogy ámbár a Kongregáció meggyőződött róla, hogy Batthyány Ignác püspök mindent megtett zsinat megtartása érdekében, mégis buzdítsák minden eredményesnek hitt eszköz felhasználására. Véleményének felülbírálója azonban nem volt megelégedve ily megoldással, s ezeket az emlékezetes szavakat írta az előterjesztés megfelelő helye mellé: „jelen körülmények között nagyobb bölcseségnek látszik minden ünnepélyesen összehívott zsinattól tartózkodni, hogy az Egyház tekintélye kétessé, sőt szolgaivá ne váljék." Részben hasonló a referátum és válasz Rudnay prímás jelentésének a nemzeti zsinat királyi jóváhagyását érintő részére. A „ratihabitio" szó mindjárt megütötte Róma fülét s a következőképen válaszolt: a Kongregáció bíboros atyái nem kételkednek, hogy a királyi jóváhagyásra csak azon keretek között gondol a prímás, amelyeket az egyházi dolgoknál meg kell tartani. Majd ez a látszólag nagyon ártatlan, de valójában mélyen célzó mondat következik: „Minthogy súlyos igazságtalanság lenne a prímás érzelmeinek tisztaságában csak egy pillanatig is kételkedni arra nézve, hogy más címen, mint a királyi védelemén, királyi megerősítés alá bocsátotta volna a határozatokat."

3 Miután láttuk a zsinatok tartásának akadályait, most fordítsuk arra figyelmünket, hogyan vélekedtek ezek hiányáról a püspökök, és milyen eszközökkel törekedtek pótlásukra. II. Józsefig a jelentések nem emlegetik a zsinattartás akadályaként az államhatalmat, hanem különféle kisebb személyi és helyi okokat. Sinzendorf Fülöp gr. győri püspök 1730-ban azt írja, hogy négyéves 1 Hergenrőther-Kirsch, Handbuch der allgemeinen Kirchengeschichte III.

4 641. 2 Erdély 1788, Várad 1754, Nyitra 1832, a közlés sorrenjében. L. a 100, 289, 174. 1. 3 Az erdélyi jelentésről szóló előterjesztést 1. a 124. lapon. Rudnay prímás jelentésének id. részét hozza Huszár, A vis. lim. 137. A relációról készített referátum és a válasz idézett helyeit a Concilii levéltárából eredetiben használtam, mert Huszár e részben hiányos.