Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

ezek is a püspök megbízásából történjenek.

1 Utóbbiak a kerületi vizitációk. Mi most elsősorban a püspöki látogatásokra vagyunk tekintettel. Mindjárt elöljáróba meg kell állapítanunk, hogy a zsinat előírásainak oly mérvű megtartása, amelynek értelmében a püspök két év alatt személyesen bonyolította volna le az általános egyházlátogatást, nálunk a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, így 1600-ban beküldött jelentésében a boszniai püspök, Balicsevics Ferenc leírja, mint látogatta meg egész egyházmegyéjét, amely török uralom alatt állott. Jelentése valóságos regény : a közvetlen benyomások és tapasztalatok oly bőségét nyújtja, hogy méltán foglalhat helyet a legbecsesebb történeti források közt. Leírja útját községről községre, minden helységnél szól a templomról, papról, kolostorról, a keresztény és török házak számáról, a skizmatikusokról. Hosszasan leírja a török adónemeket, s összefoglaló statisztikát is ad. Vizitátori útját mint egyszerű barát végezte, hogy a törökök fel ne ismerjék. Jobbára éjjel kellett egyik helyről a másikra mennie, mert a törökök elverték és megsebesítették; továbbá attól való félelmében, hogy miatta a törökök a keresztényeket üldöznék. Zeng püspöke, De Dominis Antal Márk is azt jelenti 1602-ben, hogy fölszentelése után mindjárt az első évben végiglátogatta egyházmegyéjét. Igaz, hogy az akkor a török miatt elég kicsire zsugorodott össze. — Már az első szepesi püspök, Salbeck Károly pl. csak az első négy év alatt végzett az általános vizitációval, de ezzel az eredménnyel még a legelső sorban járókhoz tartozik. Cerovacz és Chiolich zeng-modrusi püspökök a 18. században is igen serények voltak az egyházlátogatásban.

2 A 19. században Lonovich csanádi püspök is csak négy év alatt végzett megyéjével. Klobusiczky szatmári püspök egyenesen kérte a Kongregációt, hogy négyéves szakaszokban végezhesse a látogatást. A kétéves látogatásban több dolog akadályozta : világi tisztsége, az országgyűlés; továbbá nagy kiadás a püspöknek, mert a megvendégelést részben megtéríti a plébánosoknak. Tudja, hogy helyettesekkel is elvégeztethetné, de ez nem jár oly haszonnal, katolikusokra és akatolikusokra nézve egyaránt, mint ha személyesen teszi, A Kongregáció meg is engedte a négyévenkinti vizitációt, de kikötötte, hogy a püspök személyesen végezze.

3 — Voltak persze egyházmegyék, ahol rendes viszonyok mellett is a személyes, általános látogatás húsz-harminc évig is váratott magára. így az 1730-i győri jelentésben olvassuk, hogy személyesen végzett vizitációra az emberek már nem is emlékeznek, az utolsó főesperesi óta is 1 Sess. XXIV. 3. de ref. — Magyar földön különösen az 1638-as (VI. fej.) nagyszombati nemzeti zsinat foglalkozott részletesen a vizitációval. Péterffy i. m. II. 365—66. Röviden már az 161 l-es nagyszombati tart. zsinat is: I. fej. 3. Péterffy II. 203. 2 Bosznia 1600, Hodinka közli i. h. Zeng 1602, Szepes 1780, Zeng 1741 és 1753. L. a 354, 206, 378, 387. 1. 3 Csanád 1841, Szatmár 1820 és a Kongregáció erre adott felelete. L. a 86, 191—92. és 194. 1.