Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850
mindennaposán prédikáltak. 1 De az átlagon messze felülemelkedő jelenségekkel is találkozunk. így pl. Biró Márton veszprémi püspök, ki a Szentháromságról magyar kateketikus könyvet írt, ennek tartalmát nagyon gyakran, főként kánoni látogatáskor néha napjában háromszor-négyszer is prédikálva megmagyarázta, a benne előforduló imádságokat előimádkozta, úgyhogy az egész egyházmegye visszhangzott a Szentháromság dicsőítésétől és sok áttérés volt az eredménye, Biró a székesegyházban is nagyon gyakran szónokolt; ha útjában egyházmegyéjének valamely templomához ért, ott szintén gyakorolta az igehirdetést. Ahol a templom szűk volt, vagy egyáltalán nem volt, ott a szabad ég alatt beszélt. Sőt e harcias püspök azt is megtette, hogy vegyesvallású helyeken a felekezeti imaházban a prédikátor és az akatolikusok jelenlétében hirdette az evangéliumot s — mint írja — a végén a prédikátor köszönetet mondott neki. Vizitációkor napjában háromszor, négyszer is prédikált, A buzgó Klobusiczky Péter kalocsai érsek még hetvenhatéves korában is beszélt és pontifikált a nagyobb ünnepeken, nagyböjtben pedig minden héten hirdette az igét. Egyházlátogatási körútján a magyarajkú plébániákon szintén ő prédikált, 2 Salbeck szepesi püspök egyházlátogatása alkalmával mindenütt magyarázta a keresztény tanítást. Beszédét a körülötte álló helybeli papok tolmácsolták. O maga kérdezte ki a hittítkokból a jelenlevőket, s bár a tót nyelvet tökéletesen nem beszélte, mégis a felelőket többnyire megértette. A népet anyanyelvén imádkoztatta. Hogy mennyire szívén viselte a szentbeszéd ügyét, bizonyítja az a körülmény, hogy a gyermekek és egyszerű emberek számára mondott beszédek formáját és módját előírta, Eszterházy Károly gr, váci püspök németül is prédikált, Biró Márton a Szentháromságról írt könyvét illír és német nyelvre is lefordíttatta, Zerdahelyi Gábor besztercebányai püspök írja, hogy pásztorleveleit a nép nyelvén is közzéteszi. 3 E néhány példából is látjuk, hogy püspökeink az anyanyelven való lelkigondozásban igazi katolikus alapra helyezkedtek. A trienti zsinat az egyházmegyei látogatást, mint a katolikus reformáció egyik legfontosabb eszközét nagyon szorgalmazta. Kötelezte a püspököket, hogy kétévenkint feltétlenül látogassák végig megyéjüket. Ez az ú. n, általános (generális) vizitáció, E látogatást a főpásztornak személyesen kellett elvégeznie, csak akadályoztatása vagy az egyházmegye nagy kiterjedése esetén látogathatott helyette az általános helynök vagy megbizott vizitátor, E püspöki vízítációkon kívül a zsinat életben hagyta a főesperesi és esperesi egyházlátogatásokat, csupán azt kívánta, hogy 1 Mihalovics, A kat. prédikáció tört. Magyarországon II. Bpest, 1901. 3, 79-81. — Bosznia 1600(Hodinka i. m. 105, 111.), Erdély 1788, Szepes 1780, Veszprém 1769. L. a 100, 206. és 324. 1. 2 Hornig i. m. 289—90. és 334—35. Kalocsa 1827. 157. 1. 3 Szepes 1780, Vác 1761 és Besztercebánya 1805. L. a 206, 261, 68. 1.
