Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

papképzést a lelkipásztorkodás szempontjainak megfelelően.

1 Vertnek a német viszonyokról tett fenti megállapításai bizonyos mértékben a mi kispapképzésünkre is állanak. Nálunk azonban a jezsuitáknak a közoktatásban való szükségessége sokkal nagyobb volt, mint Németországban, az ellenük felhozott kifogások viszont sokkal ritkábbak és jelentéktelenebbek. A Rend eltörlése után az addig jezsuita alapon nyugvó papképzést királyi rendeletek szabályozták, az ügynek nem különösebb hasznára. Ezt a papi kiképzést bírálja meglehetősen egyoldalúan egy 1791-ben névtelenül megjelent irat. De írójának, aki papiember volt, lényegében igaza van, amikor időszerű és gyakorlatiasabb kiképzést sürget.

2 Mária Terézia alatt a magyar papnevelés új korának kezdő jelenségeivel találkozunk, az állami beavatkozással. A szekularizációnak szelleme anyagi és lelki téren egyaránt II. József alatt éri el tetőpontját. Az egyetemes szemináriumokban a fiatal papi lelkekért folyt a harc: az Isten szolgáit az állam szolgáivá akarják szekularizálni, S amint szemináriumainkat a római és jezsuita szellem emelte fel, akként e két tényezőnek kiküszöbölése, illetve elhanyatlása a magyar papnevelés történetének mélypontját jelenti. Tanárok és növendékek egyaránt meg vannak fertőzve, a hit és erkölcs egyképen megtámadva, A romlásnak nem vet véget II. József halála, hanem ami alatta nagy mértékben és egyesítve folyt, az most megtalálja folytatását az egyházmegyei szemináriumok szűkebb keretei között, A győri papnevelőben pl. a 18. sz. utolsó évtizedében a tanárok jozefinisták, és magának Fengler József püspöknek nézetei sem mindenben ortodoxok. A kispapok fegyelme pedig a püspök intései ellenére fokozatosan romlik. 1803-ban újra királyi rendelet szabályozza a teológia tanítását. A helytartótanács pedig — amelyhez a főpásztorok minden egyházmegyei intézetről részletes tájékoztatást terjesztettek föl a prímás útján — mindenben intézkedik, s a papnevelésbe való eme atyáskodó beavatkozása egészen 1847-ig tart.

3 Róma látta a veszedelmet, de nem tehetett mást, mint hogy kifejezte a dolgok fájdalmas tudomásulvételét és buzdította a püspököket, hogy növendékeiket a tanítás és erkölcsök tisztaságában neveljék. II. József uralmától kezdve lép föl mindgyakrabban s a 19. sz. első felében minduntalan ismétlődik a római referátumokban és feleletekben a szemináriumi tanítás és a tudományos források tisztaságának hangsúlyozása. Róma éberségre inti a püspököket a tanárok erkölcseire, jellemére s a tankönyvekre vonatkozólag, felhívja figyelmüket az idegenben 1 Mihályfi i. m. 247. Kollányi, Régi históriák a Pazmaneumból. (Magyar Sión, 1892. 351—53.) — Bozsik, Az egri papnevelés tört. 88.—90, 117—19, 125, 127—28. V. ö. Fináczy, A magyarorsz. közokt. tört. I. 186—87. — Piszker, Barokk világ Győregyházmegyében, 6. — Veit i. m. IV/1. 46—50. 2 Projectum de theologia etc. 6, 9—11. 3 V. ö. Mihályfi i. m. 266—75, 368—71. — Perémy i. m. 136—47. — Kardos Benő t. rendtársam szakvizsgálati dolgozata: A győri egyházmegye a 18. sz. végén. (Kézirat.)