Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

tanuló kispapok felfogásának és jellemének szorgos megvizsgálására, s az egyházmegye összes iskoláira nézve hangoztatja a józan és szeplőtelen oktatást.

1 A szemináriumi nevelés végső célja a papi életre és működésre történő előkészítés, utóbbinak pedig kapuja a fölszentelés, Ezzel a trienti zsinat behatóan foglalkozott, s megkívánta az erkölcsi bizonyítványt, a fölszentelés előtti vizsgálatot, a szentelési időnek és időközöknek megtartását és megfelelő szentelési címet.

2 Az említett határozatoknak hazai megtartására nézve érdemes megemlíteni, hogy a török alatt a legnehezebb viszonyok közt élő boszniai egyházmegyének püspöke, Balicsevics Ferenc 1600-ban jelenti a Szentszéknek, hogy az arra szolgáló időben, ha talált alkalmas személyeket, megfelelő vizsga után körútja alkalmából fölszentelte őket. Domitrovich Péter zágrábi püspöknek viszont a Szentszék a paphiányra való tekintettel néhány évre megengedte, hogy időn kívül is szentelhessen a klerikusoknak parókiákon történő alkalmazása végett. Utódja, Ergely Ferenc ennek a kegynek további 15 évre szóló engedélyezését kérte Rómától. A Kongregáció a pápa elé terjesztette az ügyet, az eredményről nincs tudomásunk.

3 Hogy a zsinat rendelkezéseit a többi magyarországi egyházmegyében is szemelőtt tartották a 17. században, arról a Lósy idejéből fennmaradt, a fölszentelendők megvizsgálásáról szóló utasítás tanúskodik.

4 A 18. századi jelentések szintén a vizsgának és a szentelési időknek megtartását mutatják. Az egyik váci jelentés meg is mondja a vizsga tárgyait a 18. sz. végén. Ezek: a Szentírás, a Catechismus Romanus, Amatus Pouget „Institutiones Catholicae" c. műve és erkölcstan. Érdekes megemlíteni, hogy a zeng-modrusi egyházmegyében még a 18. sz. végén is divatban volt a patrimoniumra való felszentelés (olasz hatás), de ez ott valóban nagyobbrészt csak titulus sine vitulo volt. A püspökök a paphíányra való tekintettel azonban kénytelenek voltak megengedni. A korszellemre találó Szily János szombathelyi püspök jelentésének ez a kitétele: ordinált, valahányszor a szükség kívánta és Őfelsége megengedte.

5 Már a 18, sz.-ban is megtaláljuk a szentelés előtti lelkigyakorlatokat, amelyek a 19, sz.ban sokkal szélesebb körben terjednek el. Tartamuk három-, nyolcvagy tíznapos volt, Róma az olaszországi fegyelemnek megfelelő tíznapos szentgyakorlat mellett tört lándzsát, bár ez Itálián kívül 1 Erdély: 1789-es felelet, Pécs: 1789-es felelet, Szombathely: 1818-as referátum, Kalocsa: 1827-ről ref. és 1828-as felelet, Szatmár: 1820-as réf., 182l-es felelet; Várad: 1838-as és Székesfehérvár: 1844-es felelet stb. L. a 126, 185, 244, 159-60, 193-94, 304, 231. 1. 2 Sess. XXIII. 5, 7, 8, 11. de ref. és XXI. 2. de ref. 3 Hodinka i. m. 111. — Zágráb 1634. 334. 1. 4 Péterffy i. m. II. 436. 5 Győr 1730, Szombathely 1781, Szepes 1780 és az 1782-es felelet, Pécs 1784; Vác 1792, Zeng 1795 s a róla készített referátum, Szombathely 1785. L. a 141, 233, 210—11, 215—16, 181; 277, 392, 393, 236. 1.