Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

zőkben kísérletet teszünk a probléma első felének körvonalazására, azaz a trienti határozatoknak hazánkban való érvényesülésére. A zsinat eszméinek megvalósulását nem évtizedekkel fogjuk mérni, mert — s ez a mi viszonyainkra fokozott mértékben áll — eredményei nem lettek oly gyorsan valósággá. A trienti reformok, az Egyház belső életét megújító, hozzájuk kapcsolódó pápai rendelkezésekkel együtt (V. Pius, V, Sixtus és különösen XIV. Benedek) századokon át irányítói voltak az egyházmegyék életének. Próbálkozásunkat halvány kísérletnek tekintjük csupán, mert — bár forrásaink a legilletékesebbek ily vizsgálat számára — mégiscsak egyirányúak és gyakran hézagosak. Az is megnehezíti feladatunkat, hogy a vizsgálandó terület igen kiterjedt, a számbajöhető egyháztörténelmi irodalom elég tekintélyes, a belőle meríthető okulás viszont szempontunkból meglehetősen csekély. Bár nem tartozik szoros értelemben véve tanulmányunk kereteibe, mégis kitérünk röviden a trienti zsinat hazánkban történt kihirdetésének kérdésére. Egykorú, döntő okmányok hiánya folytán csak megközelítő feleletet lehet adni. A kezdet nagyon biztató volt: a magyar főpapok voltak a legelsők az egész katolikus világban, akik a kihirdetésre magukat elhatározták. Oláh Miklós esztergomi érsek már az 1564. év első napján egyházmegyei zsinatot hirdetett a Tridentinum közzététele céljából, sőt néhány hét múlva püspöktársaival tartományi zsinat tartására is megtette az előkészületeket, de sajnos az utóbbi nem valósult meg. Az 1564. április 23-ára egybehívott nagyszombati egyházmegyei zsinat Miksa ellenkezése folytán nagy valószínűség szerint szintén nem ülhetett össze. (Pastor i. m. VII. 385—86. és Steinherz, Nuntiaturberichte aus Deutschland, 2. Abt. 1560—1572. IV. 65. és 101. Wien, 1914.) Draskovics György már zágrábi püspök korában is buzgó hirdetője volt a trienti végzéseknek, s elfogadásukat a horvát rendeknek a kívánt foganattal ajánlotta, vizitációi alkalmával pedig mindenütt terjesztette azokat. („ . . . recepti ab uníversis statibus huius regni pridem, sub Georgio Draskouichio .. zágrábi 1675-ös püspöki jelentés, 1. a 335.1.) Mint győri püspök az 1579-ben Szombathelyt tartott egyházmegyei zsinaton kihirdette a trienti zsinat határozatait. A zsinatnak más egyházmegyében megfelelő módon történt közzétételéről nincs tudomásunk. Végeredményben megállapíthatjuk tehát, hogy néhány egyházmegyét kivéve a Tridentinumot a kívánt formában nem hirdették ki hazánkban ; még kevésbbé lehet szó erről a házasságkötésnek a zsinattól elrendelt formájára nézve. (Sessio XXIV. de ref, matrimonii c. 1,) Az eddig érintettől merőben különböző kérdés a zsinatnak Magyarországon való érvényesülése. Bizonyos, hogy a 16. sz. végétől kezdve lassankint kisebb-nagyobb késéssel és módosulásokkal általában átment hazánkban a gyakorlatba, a zsinatok szabályai is szerinte készültek, s a nép és előkelők hallgatag beleegyezéssel elfogadták; több mint három századon át irányítója volt egyházjogi életünknek és törvénykezésünknek. Tehát — s ez jogászaink