Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

általánosan elfogadott álláspontja — a gyakorlat, szokás emelte törvényerőre. Ugyanezt kell mondanunk házassági rendelkezésére is.

1 Mielőtt a trienti határozatok hazánkban történt érvényesülésének részletes tárgyalásához hozzáfognánk, rá kell irányítanunk a figyelmet a magyar katolikus újjászületés első nagy képviselőjére és a Tridentinum gyakorlati megvalósulásának első apostoli mozgatójára, Oláh Miklós esztergomi érsekre. Törekvéseinek részletező méltatásába azonban, mivel kora a tőlünk megszabott időhatáron kívül esik, és értékelését mások már részben úgyis elvégezték, itt nem bocsátkozunk. Oláh után Verancsícs és a széküresedés alatt a katolicizmus visszaesik tehetetlenségébe. A 17. sz, elején tűnik föl a katolikus megújhodás tulajdonképeni megindítója, Forgách Ferenc prímás.

2 Utána folytatólagosan és tervszerűen halad a magyar katolicizmus életrekeltése. Ezzel a századdal kezdjük vizsgálódásunkat. A trienti zsinat abból a helyes elvből indult ki, hogy a reformnak felülről kell kezdődnie s ezért a püspökökön kezdte. A főpásztoroknál alapvetőnek tekintette a székhelyen való tartózkodás, vagyis a rezidencia kötelezettségét. Két, legfeljebb három hónapi távollétet engedett meg a püspököknek, ezt is méltányos okból és a hívek kára nélkül. De ne essék e távollét advent és nagyböjt vasárnapjaira, karácsonyra, húsvétre, pünkösdre és úrnapjára, IV. Pius pápa még külön ismételten is hangsúlyozta, hogy mindenképen rajta lesz e rendelkezésnek pontos megtartásán.

3 Rátérve a hazai viszonyokra meg kell állapítanunk, hogy a rezidencia megtartása a 17. sz. folyamán nem volt nagyon jellemző tulajdonsága a magyar püspököknek, A székhellyel rendelkező főpásztorok nagyrészét távoltartotta az ekkor sűrűn rájuk bízott közhivatali szereplés: a kormányzást intéző legfontosabb vezetőállásokban főpapokat találunk,

4 Délen pedig, Horvátországban és Boszniában, a török állandó veszélye s a nagymértékben rendezetlen egyházi állapotok álltak az egyházi törvény megtartásának útjában. Ezért pl, Balícsevics Ferenc boszniai püspöknek a pápai kinevező bulla egyenesen meghagyta, hogy meghatározott helyet kell székhelyül kiválasztania; elődei nem tudták ezt megtenni — 1 Fraknói, Magyarorsz. egyházi és politikai összeköttetései a Római Szentszékkel III. Bpest, 1903. 143—44. — Lányi, Magyarföld egyháztörténetei I. Nagyszombat, 1844. 278. és 157—59. — Péterffy, Sacra concilia II. Posonii, 1742. 150—56. — Szép rövid fejtegetés: Szeredy, Egyházjog

3 I. 139—40. Pécs 1883. — Elsősorban a házassági formára: Kováts, A házasságkötés Magyarországon egyházi és polgári jogszerint, Bpest, 1883.48—51. Utóbbit helyesbíti és magvas összefoglalást ad e kérdésről Br. Roszner Ervin, Régi magyar házassági jog. Bpest, 1887. 120—31. 2 Hóman—Szekfű, Magyar Történet. IV. 282. és V. 281. 3 Sess. VI. 1. és 2., főként pedig XXIII. 1. de ref. — Pastor i. m. VII. 288, 290—91. — Nálunk az 1630-as nagyszombati nemzeti zsinat veszi át a Trid. előírását. Péterffy, Sacra Concilia II. 308. 4 Mályusz, Kossuth működésének társadalomtörténeti háttere. Napkelet, XI. k. 1928. 167.