Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

szentségkiszolgáltatást, a szertartásokat s az egyházi könyveket és homiliákat írja elő. A 17. században papjaink képzése a hazai szemináriumokban meglehetősen gyenge és a szükséglethez mért volt. Még a rendezett viszonyok közt élő Sopronmegyében is voltak oly papok, akik az akkori középiskolát sem végezték el, s filozófia nélkül részesültek gyarló teológiai kiképzésben. Az esetek zöme ennél jobb eredményt mutat: filozófiát és erkölcstant tanultak.

1 Az utóbbinak keretében természetesen egyéb lelkipásztori ismereteket is elsajátítottak a kispapok. A 18. században már magasabb és egyenletesebb volt a papképzés, bár a helytartótanácshoz intézett 17 33-i királyi leírat szerint úgy látszik, hogy még ebb en a korban is fölvettek a szemináriumokba oly növendékeket, akik a gimnáziumi tanulmányokat sem végezték el.

2 Egyházmegyei papnevelő főiskoláink tudományos szempontból ki nem elégítő viszonyaira eléggé rávilágít az a körülmény, hogy még a 18. sz, közepén is pl, a veszprémi szemináriumban csak egyetlen piarista oktatta a növendékeket, a nagyváradiban pedig egy pálos. A század negyvenes éveitől javulnak a viszonyok: az egyházjog, az ágazatos hittudomány és szentírástudomány is a tanulandó tárgyak sorába kerül. Ezek mellett a trienti zsinattól megkívánt énekben, rubrikákban és szertartásokban is gyakorolták magukat a kispapok,

3 A jezsuita akadémiákra és a nagyszombati egyetemre járó növendékpapok természetesen sokkal tökéletesebb oktatásban részesültek, A magyar papnevelés szelleme a 17. sz, elejétől kezdve kb. a 18, sz. közepéig a jezsuitáktól vezetett szemináriumokban és egyetemeken kitűnő volt. A század dereka táján az atyáktól vezetett magyar szemináriumokban nagyobb mérvű és tartós fegyelmetlenség lépett fel. Ennek okai azonban nagyrészt nem ők voltak, hanem a jezsuiták ellen egyre jobban fellépő ellenszenv. Ezt nem egyszer magasabb egyházi körök is szították, s a növendékek panaszainak könnyen és egyoldalúan hitelt adtak. A szemináriumi elöljárók így szinte tehetetlenségre voltak kárhoztatva. — A tanítás terén is bajok jelentkeztek. A Jézustársaságnak a 17. században elnyert tanítási egyeduralma — amelynek akkor a korviszonyok bőségesen megadták az értelmét, s amelynek segítségével európaszerte el nem múló érdemeket szerzett — idő multával már nem volt annyira indokolt és nagyon jelentős hangok szólaltak fel ellene. Teológiai oktatása részben elszakadt az élettől, kevés volt benne a gyakorlati elem, viszont sok a tisztán elméleti vitatkozás; más szavakkal kifejezve: a rendszer kissé öreg volt és megmerevedett. A Rend eltörlése után a német szemináriumokban a püspökök megreformálják a 1 Vanyó i. m. 58—59. — Az újonnan alapított egri szemináriumban a 18. sz. elején a tanfolyam csak egy évig tartott, utána a növendékeket— a paphiányra való tekintettel — felszentelték s parókiákra helyezték. Bozsik, Az egri papnevelés története a XVIII. sz. Eger, 1910. 83—84. 3 A sopronmegyei papságról (18. sz.): Csóka i. m. 38.— Mihályfi i. m. 247. 3 Hornig i. m. 238. — Várad 1754. 288. 1. — Karácsonyi i. m. 319.